Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Székelyné Kőrösi Ilona: Muraközy János és Kecskemét város szabadcsapata
környezetének nem volt beleszólása, belpolitikai válság esetére saját fegyveres ereje lett volna. Az alakulat több néven is ismertté vált: „Kossuth-csapat", „Kossuth szabadosai", „Kossuth vadászai", „Kossuth önkéntes szabad csapat", „Kossuth lovas századok", „Kossuth gyalogjai" stb. - de az ellenérzések és hírlapi támadások elkerülésére hivatalosan a Hunyadi-csapat nevet kapta. A szabadcsapat végül beolvadt a reguláris alakulatokba: a gyalogosokból létrejött az 50. honvédzászlóalj, a lovasság pedig újabb toborzás útján kiegészítve, huszárezreddé alakult, ez lett a szabadságharc első honvéd huszárezrede. 1848 végén a szabadcsapat jellegre utaló népies öltözetet (kék inget, gatyát) is elhagyták. A 13. (Hunyadi) huszárezred toborzó központjául Nagykőröst jelölték ki, a szervezésből és ellátásból Kecskemét városa is kivette a részét. 16 Bár a szabadcsapatokkal kapcsolatban sok probléma merült fel (elvonták az újoncokat a reguláris alakulatoktól, gondot jelentett a felszerelésük, kiképzésük, számontartásuk, fegyelmezésük), az ország különböző területein jónéhány ilyen alakulat jött létre (pl. Sáros, Bihar, Hont-Nógrád, Szabolcs, Fejér, Csongrád, Békés megye, Nagykőrös stb.). Működésük nem ítélhető meg egységesen, voltak jól helytálló s akadtak az ellenséget inkább kikerülő szabadcsapatok is. Vezéréről hírhedtté vált és tragikus véget ért Hatvani Imre szabadcsapata. 17 A kecskemétiekről keveset olvashatunk a szakirodalomban. Jókai röviden így jellemezte őket: „A kecskeméti gerillák. Kis, de jól rendezett csapat, később sorezreddé alakítva. (Cibakházánál nyílt harcban csatázott)" 1 * Az OHB gerillacsapatokról szóló rendeletei az ország válságos helyzetében születtek, amikor a császári-királyi csapatok öszpontosított támadást kezdtek Magyarország ellen. Nem volt könnyű időszak ez Kecskemét számára sem. A szabadságharc ügyében már eddig is erőn felüli anyagi áldozatokat vállalt a város. 1848 őszén Kossuth felhívására részt vett a népfelkelés szervezésében, majd a Hunyadi-huszárok és a Károlyi huszárezred kiállításában. A városra hárult az 1. és a 8. huszárezred ide helyezett tartalékszázadainak elhelyezése, ellátása. 1848/49 telén nemcsak a magyar hadseregnek juttatandó készpénzzel, élelem-és takarmányutánpótlással, mesteremberekkel, szerszámokkal, fuvarral kellett ké'" Urbán A. 1988. 663-665. old.; Barcy Z. - Somogyi Gy. 1986. 171. old.; Nóvák L. 1994. 735- 744. old. 17 A Hatvani-szabadcsapatra lásd: Hermann Róbert: Hatvani Imre szabadcsapatának szervezése. Hadtörténelmi Közlemények 1992. 1. sz. 3-60. Bőséges szakirodalmi tájékoztatást ad további szabadcsapatok működéséről is. Hatvani 1849. májusi támadásáról és a súlyos áldozatokról: Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia 1849. Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román megbékélés meghiúsulása. Bp. 1999. - A szabadcsapatokhoz lásd még: Gracza Gyögy: Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története. Bp. (én.) III. köt. 252-254. old., Hermann Róbert szerk.: 1848-49. A szabadságharc és forradalom története. Bp. 1996. 232234. old.; Bona Gábor: A szabadságharc fegyveres ereje. In: A szabadságharc katonai története, szerk. Bona Gábor. Bp. 1998. 75-76. old.; Jókai M. 1980. 62-72. ; Erdős Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében (1848-1849). Székesfehérvár, 1998.; Jároli József szerk. Olvasókönyv az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. Gyula, 1998. IS Jókai M. 1980. 71. old. 183
