Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Zakar Péter: „Előre utánam, itt az úristen!” (Erdősi Imre, a branyiszkói hős)

szintén visszanyomták. Ekkor a mi derék tábori papunk... kezében a feszülettel itt terem, s így szólt a honvédekhez: Előre kedves véreim - velünk az Isten! Mienk lesz a győzelem! - Egy fiatal iskolatanítót, ki osztályunkhoz jött azon reményben, hogy Guyon majd tiszti rangra emeli -, a páter karon fogta s monda neki: itt az idő és a hely, hol kívánata teljesülhet, jöjjön velem, s ma még hadnagy lesz. A szegény ifjú örült az alkalmon s Földváry vezénylete alatt a páter oldalán a többivel együtt a csűrre rohant. Egy lövés, és az első halott ezen a helyen az ifjú tanító volt, s a csűr elfoglaltatott."

22 Az első rohamok sikertelenül végződtek, s erre Guyon beváltotta ígéretét, miszerint: „Vorwärts dupla Lehnung, rückwärts kartács schissen!" 1880-ban a Vasárnapi Újság és a Függetlenség hasábjain komoly vita bontakozott ki arról, kit illet az utókor elismerése azért, hogy Guyon parancsára a hátráló honvédekre kartácsolt. Az érdem végül is Székely József mérnöké lett, de a vitában mellékesen a szereplők Erdősi érdemeire is kitértek. Az ütközet résztvevői egybehangzóan állítják, hogy Guyon mellett Erdősi is döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. A vita egyik főszereplője Székely József így értékelte a tábori lelkész szerepét: „Megfutamodott honvédeink már nem mentek neki az osztrák katonaság fekete vonalának, hanem annak balszárnya mellett futottak túl rajtok a fenyvesbe. Ezalatt Guyon előre ment és megindította Szotfried

23 csapatát, s csatlakozva az ott maradottakhoz, kiknek élén ment kereszttel a kezében a szentatya [sic!] Erdősi kit én csak Selmecen láttam hozzánk csatlakozni - indultak fölfelé."

24 Székely vitapartnere, Treskó János szerint „... ezen lelkes pap még a csatárlánc előtt is elül járt a kereszttel, s a legénységet folyton lelkesítette".

25 A már idézett Jaskula Antal honvéd hadnagy szerint Erdősi „... a kezében tartott feszületet magasra emelve, s mindig elöl lenni igyekezve, a nagyrészt tót nyelvű honvédséget a csata hevében" anyanyelvükön bíztatta rohamra.

26 Guyon maga is elismerte Erdősi érdemeit, aki a megingott honvédeket így bíztatta: „Előre kedves véreim! Velünk az Isten, miénk lesz a győzelem!"

27 Hasonlóan értékeli az ütközetben Tirts Rezső, a szepesi vadász gerillacsapat egyik katonája is. Guyon „...kardját magasra emelve előre rohant, utána a branyiszkói Kapisztrán Bolesznik [sic!], volt selmeci piarista, kereszttel kezében tüzelte a fiúkat. A hon22 Adatok Platthy [sic!] István, volt honvéd-őrnagy naplójából. S.a.r. Vahot Imre, in.: Honvédek könyve. Történelmi adattár az 1848-ki és 1849-ki magyar hadjáratból. Szerk.: Vahot Imre és Gánóczy Flóris. Pest, 1861.104. 23 Szotfried Ferdinánd (Győr, 1819. október 7 - Győr, 1881. január 30.) alezredes, dandárnok és utászkari parancsnok a feldunai hadtestben. Bona 1983. 313. 24 Vasárnapi Újság 1880/9. 140. 25 Vasárnapi Újság 1880/9. 139. 26 Lásd az 1. sz. jegyzetet! 27 SZ. V: Erdősi Imre, a branyiszkói pap. Hazánk III. k. Szerk.: Abafi Lajos. Budapest, 1885. 153-156. 168