Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

a házszámozást megváltoztatták, ekkor Gáspár mester háza a VI. tized 1822-es számot kapta.

3 Az idősb Gáspár András a szenicei előnevet viselte, ennek alapján valószínűsíthető, hogy egy, az iparos pályán megélhetést talált kisnemesi família sarja volt. Az édesanya, Vasváry Csapó Zsuzsanna hat gyermeket (négy lányt és két fiút) szült férjének. Az apa igyekezett gondos nevelésben részesíteni gyermekeit, különösen fiait. Az ifjú Gáspár András iskoláit szülővárosában végezte, s már rhetor volt, amikor az apa - féltve őt a kicsapongó diákélettől - kivette az iskolából, s anélkül, hogy fiának a legkisebb hajlandósága is lett volna erre, kitanultatta vele a csizmadiamesterséget. Amikor fia amiatt búslakodott, az apa így vigasztalta: „Ne búsulj édes fiam, lesz ezentúl is deák pajtásod, még pedig nem egy-kettő, lesz több is, akik becsületes csizmadiákká válnak".

4 Ám a fiatal András ennek ellenére sem békült meg a sorsával. Becsülettel kitöltötte az inaséveket, s amikor felszabadult, apja vándorbotot adott a kezébe, hogy tovább tanulja mesterségét. Az apa búcsúzóul lelkére kötötte: „Őrizd meg, kedves fiam, jó erkölcsödet, óvatos légy barátid megválasztásában, a rossz társaságot és a henyeséget kerüld. Légy hű munkaadódhoz, az Isten meg fog segíteni törekvéseidben"."

1 Andrásnak csak ennyi kellett. 1821. február 24-én szülei tudta nélkül Pesten önkéntesként beállt a 9. (Frimont) huszárezredbe. Ám a lelkesedésből és dacból fakadó döntést hamar megbánta: rövidesen levelet írt szüleinek: keservesen panaszkodott sorsa miatt, s fogadkozott, hogy ha kiváltják, többé nem szomorítja meg őket. Az apa nem akarta megtagadni fia kérését, nagy nehezen összeszedte a 300 forintnyi váltságot (ennyiért akkortájt egy kisebb birtokot lehetett venni), s kiváltotta őt a katonaságtól. András pedig 1821. július 15-én hazatért a kecskeméti műhelybe, s apja mellett dolgozott. A szülők már megnyugodtak, hogy többé nem lesz vele baj, s ismét vándorútra küldték. Nem maradt el a figyelmeztetés ezúttal sem: „Ha még egyszer megfeledkezel magadról, s katonává lesz, elveszel magadnak, elveszel szülőid részére; többé ki nem váltalak, mert ezen meggondolatlan cselekedeteddel is súlyos csapást mértél ránk. Ezt soha el ne felejtsed"/

1 Ám az ifjú Gáspár András nem bírt a vérével, s 1821. október 16-án ismét beállt katonának. A toborzók mindjárt kapitányságot ígértek neki: „Hiszen az Isten is katonának teremtett téged, szép öcsém, miért ne lennél te katona?" Ezúttal tovább bírta a katonaélet megpróbáltatásait, annál is inkább, mert - mint délceg ifjú - maga is a toborzókhoz került. Rövidesen azonban szünetelt a verbunk, s Andrást is tanulásra fogták. Saját visszaemlékezésein alapuló életrajza szerint „ekkor megszűntek a hízelgő ígéretek, meg a kapitányság; ahelyett minden percben cifránál cifrább káromkodás, néha ' Juhász István: Gáspár András emléke és szülőháza. Kecskeméti Lapok, 1995. márc. 14. 91. évf. 10. szám. 5. o. 4 Vasváry Ferenc 311. o. Vasváry Ferenc 311. o. " Vasváry Ferenc 312. o. 10