Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - Önkéntes hátrálások

Önkéntes hátrálások és a feladás. Miután az osztrák hatalom öszveszedte minden erejét, Görgei Győrnél 8.000 embert állított 80.000 ezer ellen, azt meg verette és utat nyitott az ellenségnek Komárom alá; hol, mielőtt több erőt vont volna oda ismét megütközött véle, és csaknem elvesztette a külső sánczokat július 2-án. Erre mi gyorsan Komáromba vonattunk vissza, hol Julius 5-én érkeztünk meg. Már híre volt ekkor, hogy a muszkák Eperjes körül vannak, és a Kormány parancsot küldött Görgeinek: miszerént elegendő őrizetet hagyván Komáromban, az egész feldunai hadsereget küldje le, hogy Pesten alól Perczel, Visoczki s a többivel egyesülhessen.

197 Ennélfogva mi, t.i. az 1-ső és még a 3-k hadtest Julius 8-án elindultunk, és még az nap Bátorkeszire érkeztünk. Azomban Görgei, - talán hallott valamit, vagy csak gyanította: hogy oda lenn Bemet szándékoznak az egyesült hadseregek fővezérévé tenni, - tehát hogy ezt meggátolhassa, még akkor éjjel vissza parancsolt bennünket, és mi Julius 9-én ismét Komárom alatt voltunk, csupán azért; hogy a helyett hogy mi egyesülnénk a Tiszai hadseregeinkkel, időt engedjünk a muszkáknak, egyesülni az osztrák hadseregekkel, és közibénk nyomulni hogy az egyesüléstől utunkat elvágják! Ugy-e gyönyörű egy stratégia?! Julius 11-én azt mondták: hogy keresztül fogjuk magunkat vágni az osztrák hadseregen, és Horvátországon által Olaszhonba nyomulni. - Jókor! Azomban mi előre nyomultunk Nagy-Igmánd felé, s megütköztünk az ellenséggel, ismét azért, hogy mint győztesek, nekik adjuk által a győzelmet. A csatatér kiterjett Ó-Szőnyön alól a Dunától kezdve Tata, Igmánd és Ács felé ismét a Dunáig. 10 óra tájban kezdetett el az ágyúzás, és déltájban már hátrálni kezdettek az osztrák seregek, mi pedig előre nyomultunk csaknem Igmándig; honvédeink szuronyokkal vették be az Ácsi erdőket, és már csaknem kezünkben volt a győzelem. Azomban Görgei, ezt nem akarta; egyszerre nyargonczok nyargalásztak előre és hátra - kiabálván „vissza, vissza!" És mi bámultunk és mérgelődtünk, egymást kérdeztük, hogy miért, s hova? - De megkezdetett a viszavonulás, és a németek azt gondolván, hogy tán rendetlenség támadott közöttünk, erre vérszemet kaptak és mint darazsak jöttek nekünk, bátran, aminő bátorságot még eddig soha nem tapasztaltunk bennök. - Ott hol zászlóaljam állott, egy vértes ezred egyenesen ágyúinkra rohant, mellyeket csupán egy osztály huszárság fedezett, és a két század huszárok közibök vágtak mint karvaly egy ezred vasasoknak, s vitézül védték ágyúikat, de a négyszeres erő már csaknem legyőzte őket; midőn ezt látván közel mellettünk történni, miután a velők összevegyült huszárok miatt közibök lövetnem lehetetlen volt, zászlóaljam által szuronnyal rohantattam meg a vasasokat;

198 miáltal a huszárok kiszabadulván, ágyúikkal együtt hátrább nyargaltak, mi pedig az ellenséges lovasságtól körülvéve ott maradtunk; de miután jól irányzott lövéseink néhányat leterítettek közűlök, respectalni kezdettek ben56