Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

Szentlőrinc és Tuldják, Csókás;

386 végül és utoljára a Duna mellett: Amsos, Foktő város, Hertzeg, Kalocsa város, Kara, Lak, Szentbenedek, Szöllös, Úszód; minthogy tehát ezekről a javakról vállalt kormányzási kötelességünk szerint, mivel Isten kegyelme a legfőbb császári méltóságra emelt bennünket, mindenképpen gondoskodni tartozunk, nehogy az egyházi javakat, melyek egyszer Istennek és tiszteletének lettek szentelve, elvilágiasítsák és az egyházi rend hatalmas kárára tönkremenjenek, királyi pártfogásunkba és különleges gyámságunkba vettük őket, s királyi minőségünkben és személyünkben a ti védelmetek és pártfogásotok alá gondoltuk rendelni. Ezért hűségteknek és közületek minden egyes személynek ezen sorokkal szigorúan meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy mostantól fogva a jövőben a nevezett érsek fönt jelzett birtokait minden erőszakos támadóval, rendbontóval, kártevővel, kifejezetten pedig a tiszti hatalmatok alatt álló katonákkal szemben, annyiszor, ahányszor jelen levelünkkel felkerestek benneteket vagy valamelyikőtöket felkeresték, oltalmazni, pártfogolni, védelmezni, az elvitt dolgokat visszaadatni, a tetteseket pedig méltóan megbüntetni mindenképpen tartozzatok és kötelesek legyetek, melyre királyi tekintélyünket e téren nektek jelenlétetekkel teljességgel átengedjük és megadjuk, a jog és igazságosság szerint. Kelt az ausztriai Bécs városunkban, 1665. december 12-én."

387 Az általam használt két példányban néhány név nem egyezik. XL

VIII. Miután Szelepcsényi a régi okiratokból oly buzgón és szerencsésen fölkutatta a kalocsai érsekség ősi birtokait, melyeknek a mostani érsekség még ötödét sem bírja, elrendelték neki, hogy kalocsai érsekségét az esztergomival cserélje fel. Miután ugyanis Lippai György 1666. január 3-án meghalt, I. Lipót ugyanazon év és hónap 15-én Magyarország prímásának nevezte ki. Nincs helyünk itt annak felsorolására, mit végzett Isten dicsőségére és hazánk boldogulásának előmozdítására azt követően, hogy a magyar egyház legmagasabb méltóságára emelkedett. Ez a mű ugyanis csak a kalocsai egyházmegye történetére van szánva, de azért annyit megenged, hogy futólag néhányat érintsünk. Jövedelmeit a közjóra áldozván, a piaristáknak Szentgyörgyön, a jezsuitáknak pedig Szakolczán és Lőcsén alapított kollégiumot, továbbá Zsolnára is bevitte a Társaságot. A szlovákoknak Nagyszombatban templomot, a papnövendékeknek és a nemes ifjúságnak szemináriumot, a karmelitáknak Budán 386 Ma Сока Szerbiában (magyar neve Csóka). 387 /. Lipót már 1662. április 12-én megerősítő oklevelet állított ki Szelepcsényi számára összesen 258 helység birtoklásához- L. Gyetvai: Tiszai korona-kerület I. 89.; Molnár: Kalocsai érsekség 144. Nyilván azért volt szükség erre az újabb okiratra (amely már mintegy 300 helységet tartalmaz), mert egyrészt a szintén adóztató nemesség, másrészt maguk a végváriak is akadályozták az érseki adó beszedését, ahogy ezt a szöveg sugallja. Megjegyzendő azonban, hogy az érseki birtokok 1500 körül Bács, Bodrog, Solt, Szerem és Valkó megyében terültek el (l. Csánki I-lll, V. passim), így a lista szavahihetősége erősen kérdéses. Ehhez járul még a lista készítőjének igen hiányos helyismerete, aki nyilván több forrásból dolgozva - számos alkalommal egyazon települést két névváltozatban szerepeltet. Az okiratra még l. Gyetvai: Tiszai korona-kerület I. 91.; Szakoly: Magyar adóztatás 266-267. A kalocsai érseki birtokok XVIH-XIX. századi történetére, s azok hódoltsági előtörténetére összefoglalóan l. Dóka Klára: A kalocsai érsekség birtokai a 18-19. században. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1995/1-2. Szerk. Zombori István. 89-152. 74