Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

bennünket azon elhatározásáról, hogy rövidesen fölkeresi a tizenhárom szepesi várost, hogy azokban a templomok és egyházak vizsgálatát elvégezze és mindazt, amit visszaélésből vagy a korábbi idők nemtörődömsége miatt a szentséges katolikus vallás intézményei ellen bevezettek, régi állapotába visszaállítsa, a templomok törvénytelen megszállóit elmozdítsa és igazi papokat, akiket mi mutatunk be, iktasson be. Ezt az atyai intézkedést jóváhagytuk és meghagyjuk hűségteknek, hogy az odaérkező őatyaságát, vagy ha más főpapot küldene maga helyett, akkor azt, megbecsüléssel és tisztelettel fogadják, rangjához méltó szállást jelöljenek ki, a templomokat nyissák meg előtte, továbbá hatalmára és rendelkezésére bízzák, hogy tetszése szerint nevezhessen ki plébánost - az általunk történő beiktatás kíséretében - ezekbe az egyházakba, illetve hogy azokat igazi és törvényes plébánosaiknak és lelkészeiknek tartsák, lelkiekben engedelmeskedjenek nekik, és senki másnak ne engedjék meg rajtuk kívül, hogy egyházi szolgálatot végezzenek... Krakkóban, 1604. április 1-én." A rendelkezésre egy igen szégyenletes választ írtak rá, ami a levél alján olvasható: „Minden királyi városnak eltökélt szándéka, hogy bátran ellenállnak az Antikrisztusnak s szavaira szavakkal válaszolnak; ha pedig erőszakkal akarja elfoglalni őket, az erőszakot erőszakkal verik vissza." Valóban, amikor első ízben, 1604. szeptember 5-én Váralján próbát tett,

162 a legnagyobb gyalázat mellett űzték el. XXXII. Pethe ettől a visszautasítástól meg nem ijedve új levelet írt ez ügyben a lengyel királynak, a lőcseiekhez pedig Rudolftól a következőt kapta:

163 „II. Rudolf... mivelhogy a mi ősi szent katolikus vallásunkat, amely a megerősödő és magyar királyságunkban mindenfelé virágzó különféle eretnekségek miatt nagyon megingott és már hosszú ideje gyászos nyomorúságban leledzik, a mindenható Isten kegyelmével, sok katolikus hívünk örömére és vigasztalására, régi díszébe és ragyogásába újból visszaállítani, az eretnekségek szennyét elűzve és eltávolítva az isteni hatalom dicsőségére újból meggyökereztetni, s Isten szolgái, egyházainak pásztorai és kormányzói által elterjeszteni igyekszünk, más levelünkben szigorúan meghagytuk kedvelt hívünknek, hetesi Pethe Márton kalocsai érseknek, a győri püspökség kormányzójának és ugyanazon helyek örökös ispánjának, tanácsosunknak és magyarországi helytartónknak, hogy az első alkalommal, amint teheti, személyesen menjen a szepesi prépostságba, amelyet kegyes adományunkból tart és birtokol és azt és minden egyéb joghatósága alá tartozó helyeket, de legfőképpen a mi Lőcse városunkat, s annak minden templomát, monostorát, továbbá a plébániai házakat, egyházi személyek egyéb lakásait s az iskolákat szorgalmasan és hűségesen keresse fel, vizsgálja meg, sőt, egyben szüntesse meg a botránkozást és a tévelygő eretnek hitszónokokat küldje el onnan, illetve bocsássa el, helyükbe pedig katolikus papokat válasszon, a felséges Isten igaz szolgáit, hogy azok a szerencsétlen népet üdvöstanításban részesítsék, azaz Isten igaz tiszteletére és a szentséges katolikus vallásra tanítsák s ennek megfelelően mindent szabályszerűen elrendezzen és elintézzen. Ezért jelen sorainkkal hűségteknek kegyelmesen és igen szigorúan meghagyjuk, mást egyáltalán nem 162 Tévedés, Pethe Márton szeptember 15-én járt Szepesváralján. L. Bruckner: Reformáció és ellenreformáció a Szepességben 191. 163 Wagner: Analecta III. 98. 48