Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

LXI. Ugyanazon évben a nagyszombati polgároknak a szent kereszt egy nevezetes darabkáját adományozta, hogy ájtatosságukat előmozdítsa. Az adománylevélben e címet használta:

465 „Mi, Kollonich Lipót, Isten és az apostoli szék kegyelméből a szent római egyház bíborosa, kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója, ugyanannak a helynek és megyének örökös főispánja, a jeruzsálemi Szent János rend perjele, Eger és Mailberg parancsnoka, a szent császári és királyi felség belső tanácsosa..." De hogy nem pusztán az érseki címet bírta, kitűnik Bács megye 1701. évi bizonyságleveléből, mely szerint „a kalocsai-bácsi érsekség birtokai főmagasságú Kollonich bíboros idejében a Duna-Tisza között Kalocsától kezdve egészen Titelig terjedtek ki és az érsekség a Kollonich-kor elején azoknak tényleges birtokában volt, amint a bajai lakosok és Lipkovich Márton, az érsekség akkori gondnoka a részleges gyűlés által tartott vizsgálaton, annak színe előtt bizonyították." Széchényi György halála után azonban Lipót császár a mi Lipótunkat még tekintélyesebb jövedelemhez juttatta, amikor 1695. július 14-én áthelyezte az esztergomi érseki székbe.

466 Schmitth így ír:

467 „Mihelyt XII. Incétől megkapta az apostoli fölhatalmazást, szokása szerint mindent megtett, mint aggódó pásztor, hogy a sínylődő vallást segítse és érte munkálkodjék, hogy a papi fegyelem és a kánoni törvények sérthetetlenségét fönntartsa, hogy Jézus Társaságát Magyarországon széles körben elterjessze és megszilárdítsa, s végül, hogy a tévelygő népet a tiszta és igaz valláshoz visszavezesse. A pozsonyi templomot, melyet 1672-ben elvett a lutheránusoktól és a szent Üdvözítőnek szentelt, az ott 1698-ban alapított jezsuita kollégium számára a vallás minden ellenségével szemben biztosította. Ugyanazon évben ugyanazon rend tagjait Eperjesen és Komáromban új jövedelmekkel gyarapította. Körülbelül ugyanakkor pásztori gondoskodását és apostoli hevét, mely mindig lángolt benne, Erdélyre is kiterjesztette. Igazán szerencsés munkával véghez vitte, hogy az oláhok, elvetve a szakadárságot, a római egyházhoz csatlakozzanak." Ugyanis azáltal, hogy kieszközölte Lipótnál, miszerint minden, a római egyházzal egyesülő pap ugyanazokat az előjogokat élvezze, mint a katolikus papok Magyarországon, „1698-ban Theofíl oláh püspök, majd az ő utóda Athanáz egész papságával együtt megtagadta Photiust Róma nagy nyereségére, mivel több mint 100 ezer ember tett le tévelygéséről." LXII. Hogy pedig a jövőben több saját lelkészük legyen, Nagyszombatban szemináriumot emelt számukra, melyben akadémiai nyomdát is állíttatott föl, míg saját házában 16 szegény diákot élelmezett.

468 Üdvös gondoskodását megszakította a polgárháború, melyet a tévútra vezetett Rákóczi keltett, kinek egykor gyámja és nevelője lakosságának összetételére l. Lakatos Adél: Kalocsa lakossága a XVIII. századi anyakönyvek tükrében. In: Kalocsa történetéből 209-241. 209-218. 465 F. Kazy: História Universitatis Tyrnaviensis Societatis Jesu. Nagyszombat 1737. 202. 466 A kinevező oklevelet l. Királyi Könyvek 23.238. 467 Schmitth: Archiepiscopi Strigonienses 172. 468 Kollonich Lipótnak a román, ill. a (Katona által nem említett) rutén ortodoxok áttérése érdekében kifejtett tevékenységére l. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Reprint. Bp. 1985. 215-218.; Adriányi: Katholische Erneuerung 90-92.; Maurer: Cardinal Leopold 368-378.; Pirigyi: Görögkatolikusok 100-108. 92