Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

végezte el. Az egyházmegyébe visszatérve 1790-ben Kernyán, 1791-ben Monostorszegen, 1792-ben Zomborban, 1793-ban Baján káplán. Csataljai, majd karavukovai plébánoshelyettes,

1319 végül 1797-ben bukini plébános.

1320 110. SZŐKE JÁNOS. Zala megyében, Alsólendván született 1765-ben. A szombathelyi egyházmegyéből vették föl Kalocsára 1792-ben. Négyévi teológia után káplán 1793-ban Zomborban, 1795-ben Kalocsán, 1796-ban Sükösdön, 1797-ben Zentán, 1800-ban Mélykúton.

1321 111. TARLÓSI JÁNOS. Bajmócon született 1772-ben. Az esztergomi egyházmegyéből került át Kalocsára 1793-ban. Tanulmányai végeztével káplán Hódságon, majd 1797-ben Futakon. 1798-tól titeli plébános.

1322 112. TEJFÖLÖSI ISTVÁN. Szentkereszten született 1771-ben. A nagyváradi filozófiáról vették föl a kalocsai szemináriumba 1792-ben. A teológiai tanulmányok elvégzése után 1795-ben káplán Zomborban.

1323 1797-től a szentszék titkára.

1324 113. TERING GÁSPÁR. Azelőtt Tiringernek hívták. Magyar, Veszprém megyében, Borsosgyőrön született 1763-ban. Pálos szerzetesből vették fel a kalocsai szemináriumba 1787-ben. A teológia után 1790-ben bezdáni, 1791-ben apatini káplán. 1796-tól újpalánkai plébános.

1325 114. THUEGUTH VENCEL. Győrben született 1767-ben. Pécsett elvégezte a filozófiát, utána a kalocsai szemináriumba lépett 1787-ben. A teológiát részben Pesten, részben Kalocsán végezte. Káplán volt Hajóson, Almáson, Zomborban, 1791-ben 1319 Az 1797-es sematizmus plébánosként tünteti fel Karavukován. L. Lakatos: Sematizmus 145. 1320 Plébános Bukinban (-1803), az Alsó-Bácsi Kerület esperese (1802-1803). Ezután plébános Szabadkán (1804-1816), a Középső-Tiszai Kerület esperese (1806-1811), Szent Egyedről nevezett somogyi apát (1810), Bács-Bodrog vármegye táblabírája (1812), majd a Nagyszeminárium igazgatója (1819). 1816-ban ifjabb mester kanonokká nevezik ki: a testületben az őrkanonokságig jut el (1827). 1827. május 5-én székesfehérvári, 1830. június 4-én bosznia-szerémi (diakóvári) püspökké nevezik ki. Meghalt 1834. április 13-án Diakóváron. Még l. Lakatos: Főszékeskáptalan 156.; uő: Sematizmus passim. 1321 Káplán Mélykúton (-1801), később ugyanott plébános (1813-1830). L uo. 241. 1322 Plébános Titelen (-1810), majd Csávolyon (1811-1832). L. uo. 170., 300. Meghalt 1832. november 18-án Csávolyon. L Lakatos Adél-Lakatos Andor-Szabó Attila: Érseki Levéltár 246. 1323 Ezután az 1797-es sematizmus almási káplánként említi. L. Lakatos: Sematizmus 137. 1324 Szentszéki titkár (-1801) és karkáplán (1798-1800). Ezután plébános Futakon (1802), majd újból titkár (1803-1806). Plébánoshelyettes Miskén (1807-1816), majd ismét a Szentszéken tevékenykedik, mint "házassági kötelékvédő és szerzetesi hivatásvédő" (1818). Plébánoshelyettes Kiskőrösön (1819-1830), majd plébános Szentistvánon (Bajaszentistván) (1831-1843). L. uo. passim. Meghalt 1843. január 20-án Szentistvánon. L. Lakatos Adél-Lakatos Andor-Szabó Attila: Érseki Levéltár 246. 1325 Plébános Újpalánkán (-1824), majd Kalocsán (1825-1828). 1824-ben idősebb mesterkanonok, 1827-ben tiszai, 1828-ban székesegyházi főesperes, 1833-ban bácsi kisprépost. Meghalt 1837. július 24-én. L. Lakatos: Főszékeskáptalan 158.; uő: Sematizmus passim. 298