Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
szerepet töltött be a magyarországi Habsburg politikában. Szelepcsényivel együtt ő irányította az erőszakos ellenreformáció ekkor beinduló gépezetét: ő hajtotta végre a pozsonyi evangélikus templom elkobzását, Széchényi György mellett részt vett a győri egyházmegyében végrehajtott erőszakos egyházlátogatásokon, valamint a prímás vezette pozsonyi vésztörvényszék munkájában is oroszlánrészt vállalt. Az ő ötlete volt a prédikátorok gályarabságra ítélése is, amely nagy felháborodást váltott ki Európa protestáns államaiban. Még l. Hermann: Katolikus egyház 285. A magyar rendek követelésére 1681-ben távoznia kellett a Kamara elnöki posztjáról, de a következő évben - a török támadás előestéjén - újabb fontos feladatot kapott, ugyanis megbízták a tábori élelmezési hivatal vezetésével. Bécs 1683-as védelmében tevékenyen részt vállalt: ő szervezte meg az őrség élelmezését, az orvosi ellátást, a hadianyag-beszerzést és a katonaság lelkigondozását is. A császár érdemeiért 1685-ben győri püspökké emelte és a bíborosságra ajánlotta a pápánál, amibe az egyházfő bele is egyezett. A török elleni sikerek és Magyarország jelentős részének felszabadítása után pedig az udvar 1688-ban őt bízta meg, hogy vezesse azt a bizottságot, amely kidolgozza az ország új helyzethez igazodó berendezkedését. A tervezet, mely az „Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" címet kapta, hírhedt „elnémetesítő" passzusai mellett számos haladó és hasznos javaslattal állt elő, úgymint a katonai kormányzás visszaszorítása, iparfejlesztés, jobbágyvédelem stb. Az Einrichtungswerk végül is nem lépett teljes egészében életbe, de több eleme megvalósult. Kollonich 1692-ben az Udvari Kamara elnöke lett, majd 1694-ben a Titkos Tanács élére került. Emellett egyházi pályáján is magasabbra emelkedett: még 1688-ban kalocsai érsekké nevezte ki a császár - a csekély érseki jövedelmek miatt korábbi egyházmegyéjét megtarthatta - majd Széchényi halálával, 1695-ben őt emelte a prímási székbe is. Habár továbbra is Bécsben tartózkodott, aktívan irányította a magyar egyházpolitikát: igyekezett növelni a papok anyagi juttatásait, rendezte a főpapok végrendelkezési jogát (ez volt az 1700-ben megalkototott rendelet, az ún. Conventio Kollonichiana, melyre l. Adriányi: Katholische Erneuerung 90.), továbbá tető alá hozta a rutén és a román ortodoxok egyesülését a római katolikus egyházzal. Az 1700-as évek elején újból erőszakos rekatolizációt indított el, több városban - így Trencsénben és Veszprémben - heves ellenálllást váltva ki ezzel. 1704-ben már kimerültnek érezte magát és elkészítette végrendeletét, majd 1707. január 20-án meghalt. Kalocsai érseki tevékenységére nincs sok adat: Horvát szerint valamikor kinevezése után leutazott Kalocsára, ahol intézkedéseket tett egyházmegyéje újjáélesztése érdekében (l. a 60. fejezetet). Személyére még l. Maurer: Cardinal Leopold; Adriányi: Katholische Erneuerung; az Einrichtungswerkre l. Iványi István: Kollonics Lipót országszervező munkája. Szabadka 1888.; Theodor Mayer: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit. Wien-Leipzig 1911.; Benczédi László: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk. In: Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szerk. Praznovszky Mihályné-Bagyinszky Istvánné. Discussiones Neogradienses 4. Salgótarján 1987. 153-158.; Kalmár János: A Kollonich-féle Einrichtungswerk és a 18. századi bánsági berendezkedés. In: Századok 125 (1991) 489^498.; Varga J. János: Berendezkedési tervezetek Magyarországon a török kiűzésének korszakában. Az „Einrichtungswerk". In: Századok 125 (1991) 449-488.; uő: Kollonich Lipót és az „Einrichtungswerk". A bíboros érsek egyházpolitikájának változatai. In: A magyar művelődés és a kereszténység. A IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai. Róma-Nápoly, 1996. szeptember 9-14. II. Szerk. Jankovics József-Monok István-Nyerges Judit. Budapest-Szeged 1998. 94
