Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
ült Belgrádnál. Kalocsán hidat vertek a Dunán, hogy mindkét résznek kéznél legyen, ha az ellenség a megosztott haderő ellen támadna. A lotharingiai október 13-ig maradt itt; amikor a vezérek leveléből megtudta, hogy kellően biztonságos a helyzet, Budán elintézve az ügyeket, Bécsbe távozott." Mivel a Duna Kalocsától fél mérföldre van, helyesebb lenne, ha azt írta volna, hogy Szentbenedeknél vertek hidat a Dunán, ahol ma is átkelő van, nem pedig azt, hogy Kalocsán. A 160 évi fogság után török iga alól fölszabadult Kalocsát Borkovich nem látogathatta meg, akár előrehaladott kora miatt 90 éves volt -, akár hamarosan bekövetkezett halála miatt (1687. október 31-én halt meg). Az a dicsőség, hogy az érsekséget a hosszú fogság után meglátogathassa, Kollonich Lipótnak adatott meg. 446 446 Borkovich Márton (1597-1687) Domagovicon született, régi, de kis vagyonú horvát nemesi családból. A zágrábi jezsuita gimnáziumban tanult, majd ennek elvégzése után belépett a Pálos-rendbe. Római és olmiitzi tanulmányok után 1636-ban tért vissza Horvátországba, ahol a lepoglavai kolostor perjele lett. Igen hamar vezető szerepet vívott ki magának rendjén belül, ahol az 1632-ben meginduló, Pázmány Péter és a pápa által ösztönzött pálos reformmozgalmat támogatta. 1638-ban már öt is jelölték vikáriusnak, majd 1640-ben vikáriussá, 1644-ben pedig a Pálos-rend főperjelévé emelkedett. Ezenkívül még kétszer (1650, 1657) választották meg a rend vezetőjévé, mely hivatalát legutoljára 1663-ig töltötte be. 1667-ben az elhunyt Petretich Péter helyébe a király őt nevezte ki zágrábi püspökké. A Bécsbe utazó Borkovichot I. Lipót titkos tanácsosi címmel tüntette ki, majd a következő évben X. Kelemen pápa is megerősítette püspöki kinevezését. Az ekkor kibontakozó, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Péter horvát bán vezette összeesküvésben közvetítői szerepet játszott: 1670 márciusában a bán kérésére Bécsben járt követségben. Leveleiből, illetve a vele kapcsolatos írásos dokumentumokból az derül ki, hogy aggódott a Zrínyi-párt törökkel való szövetségkeresése miatt és bán kívánságainak mihamarabbi teljesítését javasolta. L. Pauler: Wesselényi I. 353-355., ill. Franjo Racki: Acta coniurationem Petri a Zrinio et comitis Francisci Frangepani illustrantia. Zágráb 1873. 121., 146. Zrínyi elfogatása és a felkelés leverése után a bécsi udvar nem nevezett ki új bánt, hanem Borkovichot bízta meg báni helytartó címén a bánt illető teendők elvégzésével, aki viszont - hajlott kora miatt - e feladatoknak már nehezen tudott megfelelni. L. Pauler: Wesselényi II. 192-193. Püspökként azonban igen tevékenynek mutatkozott: többször meglátogatta egyházmegyéje plébániáit és négyszer hívott össze egyházmegyei zsinatot. L. Farlati: Illyricum sacrum V. 586. A zsinatok határozatait l. Péterffy II. 393-396., 398-403. A báni helytartói hivataltól csak 1680-ban mentesült Erdödy Miklós kinevezésével. A kalocsai érsekséget 1686-ban, 89 évesen kapta meg, ám ahogy Katona is írja, egy évvel későbbi haláláig már minden bizonnyal nem látogatta meg egyházmegyéjét, már csak azért sem, mert akkor az érseki székhely és környéke katonai hadszíntér volt. Részben az ő művének tulajdonítható a pálos rendtörténet írásos dokumentumainak kiadása (Andreas Eggerer: Fragmen panis corvi proto-eremitici seu reliquiae Annalium eremi-coenobiticorum Ordinis Fratrum Eremitarum Sancti Pauli Primi Eremitae... Bécs 1663.), ugyanis az anyaggyűjtés jelentős részét ő végezte. Személyére még l. Farlati: Illyricum sacrum V. 585-588.; Galla Ferenc: A pálosrend reformálása a XVII. században. In: Regnum Egyháztörténeti Évkönyv 1940-1941. Bp. 1941. 123-223.; Ante Sekulic: Martin Borkovic. In: Zagrebacki Biskupi 341-361. 88
