Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

meghaladja a kétmilliót, annak ellenére, hogy több nagy jelentőségű Széchényi-féle alapítványt nem is említ. „De honnan származhat ekkora mennyiségű arany és ezüst egy főpapnál?" - kérdi a választékos író, Turóczi László, majd ezt a választ adja:

412 „A bevételi és kiadási számadásokat ő maga vizsgálta fölül; összevetette az éveket és szorgosan megvizsgálta, miből erednek a veszteségek és a nyereségek." Legyen szabad erre egy bizonyítékot közölni, mely összefügg a kalocsai egyház történetével. Azokról a számadásjegyzékekről van szó, melyeket a kalocsai érsekség jövedelméről Huszár István készített és Széchényi írt alá:

413 „Kalocsai érsekségbéli jobbágyok adója pro anno 1678.

414 Adtak a kalocsaiak fi.

415 10, istvánvölgyiek fi. 4, ságodiak fi. 3, kákonyiak fi. 3, 412 L. Turóczi: Ungaria suis cum regibus compendio data... Nagyszombat 1768. 137. 413 Az itt felsorolt két jegyzéket Katona a Széchényi Pál kalocsai érsek által 1703-ban tartott és az érseki birtokok felkutatására irányuló vizsgálat jegyzőkönyvéből emelte ki, idézve Huszár István vallomását, aki korábban Széchényi György birtokkormányzója volt. (A vizsgálat lefolyására és a jegyzőkönyv elkészülésére l. az 548. jegyzetet.) A jegyzőkönyv másolatait l. KEGL Birtokjogi Iratgyűjtemény fasc. VI. nr. 455. ill. uo.fasc. /., nr. 1. A két példány közül a továbbiakban az előbbire hivatkozunk, mivel az jobb állapotban van. Címe: Litterae testimoniales super praestatione census annul sive Haracz... (továbbiakban: Litterae testimoniales). A Katona által itt idézett szöveget l. uo. 22-23. Katona később, Széchényi Pál életrajzában több más tanúvallomást, egyebek közt a Huszár által bemutatott további (szintén 1678-1679-re vonatkozó) listákat is közli ebből az iratból (l. a 82-83. fejezeteket). Ezeket a településtörténeti szempontból igen fontos jegyzékeket mindeddig hiányosan, vagy tévesen dolgozták fel a szakirodalomban. Friedrich Steltzer, Bácska történetének kutatója ismerte ugyan az összes Katona által közölt tanúvallomást, de ezekből (az itt olvasható és a 83. fejezetben levő Huszár-féle kimutatásokból) csak egy válogatott, a bácskai településeket tartalmazó listát állított össze. L. Steltzer: Geschichte der Bácska 46-47. E listáról Szakály Ferenc - mivel csak a fenti jegyzéket ismerte, a 83. fejezetben levőről nem volt tudomása - azt hitte, hogy Katonától valamilyen eltérő forrásra (is) támaszkodik. L. Szakály: Magyar adóztatás 268. 81. jegyz. Ugyanő készített egy táblázatot is Steltzer közléséből és Katona itt olvasható jegyzékéből, amely természetesen hiányos, mivel nem olvashatók benne azok a helynevek, amelyeket Steltzer a 83. fejezetben lévő listából kihagyott. L. uo. 269. Az Iványi István és Dudás Gyula által szerkesztett „Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája" szintén kritika nélkül átveszi Steltzer hiányos közlését. L. uo. I. 261. Az 1678-1679-ben készült Huszárféle lista-együttes egyébként nem az egyetlen és nem is az első bizonyíték Széchényi adóztató tevékenységére. Az egyházfő már 1675-ben hallatott magáról ez ügyben, ugyanis megbízottja, Rácz István lévai katona levélben tudatta a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűléssel, hogy 337 falut és pusztát „foglal" Bács vármegyében a kalocsai érsek számára. Jóllehet az érdekelt nemesek sorozatos tiltakozása miatt az érsek visszakozni kényszerült, éppen a Katona által közölt két jegyzék mutatja, hogy néhány faluból sikerült behajtani az adót. L. Gyetvai: Tiszai korona-kerület I. 92.; Molnár: Kalocsai érsekség 144-148. A nagyrészt magyar nyelvű szöveg közlésénél úgy jártunk el, hogy a helyneveket mai helyesírással és mai formájukban közöltük, mivel a Szelepcsényi-féle védlevél esetében is ezt tettük, azonban a szöveg többi részét szintén mai helyesírással, de a kiejtésbeli sajátosságokat és a latin szövegrészeket megtartva írtuk át. Az ismeretlen helyneveket - csakúgy mint Szelepcsényi György védlevele esetében - dőlt betűvel szedtük. Az azonosításhoz használt kútfők: Steltzer i. h.; Szakály i. h.; Iványi: Bács-Bodrog vármegye; Györffy: ÁMTF /-//.; Vass: Kalocsa; Csorba: Kalocsai és solti náhije; Hajdú-Moharos: Magyar Településtár. AU „Az 1768. évre". 415 A „fi. " rövidítés a „florenus" (forint) pénznemet jelöli. 81