Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
kolostort építtetett. 388 1638-ban Nagyszombatban a zsinaton beszédet mondott. 389 Rendeletet tett közzé ugyanott a gallikán egyház nyilatkozata ellen. 390 Magyar énekeket adott ki „Énekes Könyv" címmel. 391 Több mint 90 éves korában halt meg a morvaországi Letovitzon, 1685. január 14-én, ahogy ez a sírverséből kiderül: Nyolc híján száz évig jártam e földi világban; Morvahon és Letovitz: itt fejezem be utam. Célom a cella s az ég: ez a két hely volt, hova én már éltemben folyvást vágytam elérni nagyon. 392 Tudniillik mindig igen buzgó Mária-tisztelő volt - az általa Nagyszombatban alapított szemináriumot is „Seminarium Marianum"-nak neveztette el -, ezért még életében úgy rendelkezett, hogy halála után testét vigyék Mariazellbe, melyet oltárokkal s egyéb ajándékokkal is elhalmozott, és ott temessék el. 393 388 Szelepcsényi György esztergomi érseki tevékenységére l. Meszlényi: Szelepcsényi prímás; Kollányi: Esztergomi kanonokok 246-247. 389 L. Péterffy II. 350. 390 A francia papság 1682-ben zsinatot tartott, melyen gyakorlatilag megteremtette a pápától jórészt független, nemzeti (gallikán) egyház alapjait. A gyűlés többek között kimondta, hogy a pápa világi dolgokba nem szólhat bele, a zsinat fölötte áll a Szentszéknek, a pápa nem csalhatatlan stb. Szelepcsényi György ezekre a pontokra írta meg válaszul még 1682-ben pásztorlevelét, kiállva Róma tekintélye mellett. A levelet l. Péterffy II. 439-441. Szelepcsényi iratának előzményeire, bemutatására és hatására bővebben l. Zolnai Béla: A gallikanizmus magyarországi visszhangja. Minerva könyvtár 51. Bp. 1935. Még l. Hermann: Katolikus egyház 287. 391 Katona alighanem arra az énekgyűjteményre gondol, amely Szelepcsényi Györgynek ajánlva 1675ben jelent meg Nagyszombatban. Címe: Cantus catholici. Régi és Uj, Deák és Magyar Ajitatos egyházi énekek és Utániak... Nagyszombat 1675. Facsimile kiadása: (Szelepcsényi György): Cantus catholici. 1675 és 1703. III. Magyar irodalmi ritkaságok 29. Bp. 1938. 392 A sírfeliratot fordította Tóth Gergely. A felirat teljes szövegét l. Szelepcsényi György sírirata. In: Magyar Sión 12 (1898) 66-68. 393 Szelepcsényi György (1593-1685) földműves szülőktől született Szelepcsényben. Mivel a család egyik tagja esztergomi kanonok lett és elnyerte a nemességet, ő is megkapta a prohonci Szelepcsényi nevet. L. Vayer: Szelepcsényi 643-644. A nagyszombati iskolában tanult, ahol később tanári kinevezést kapott, majd 1627-ben Pázmány, felfigyelve tehetségére, Rómába küldte, hogy tovább képezze magát. Hét esztendőre tehető külhoni tartózkodás után hazaérkezve gyors egymásutánban kapta a kisebb egyházi javadalmakat, majd a novi-i, csanádi, pécsi és a veszprémi püspökséget. 1648-ban nyitrai püspökké és főkancellárrá nevezték ki: ez a jelentős rangemelkedés nyilvánvalóan a portánál, ill. a budai pasánál tett követjárásainak volt köszönhető. 1648-ban részt vett az országgyűlésen, ahol újra követté nevezték ki, valamint 1657-ben is öt küldték II. Rákóczi Györgyhöz. Ebben az évben kapta meg a kalocsai érseki címet is. Az új méltóságával járó anyagi előnyöket igyekezett kiaknázni: tovább folytatta az érseki birtokok felkutatását (melyek adóztatásához 1662-ben megszerezte az uralkodó engedélyét), továbbá a végváriakkal való együttműködésen túl, a hatékonyabb adóbehajtás érdekében hódoltsági birtokkormányzót is kinevezett, hogy az helyben szervezze meg az érseki járandóságok beszedését. L. Gyetvai: Tiszai korona-kerület I. 89-91.; Molnár: Kalocsai érsekség 143-145. Ezalatt pályája tovább ívelt felfelé. Kéry János szerint 1658-ban ő a magyar követ a Lipótot császárrá választó frankfurti birodalmi gyűlésen. L. Kéry: Vita 8. 1666-ban I. Lipót őt nevezte ki esztergomi 75
