Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
1607. október 30-án meghalt, viszont július 4-e előtt nem nyerhette el a nyitrai püspökséget és a kalocsai érsekséget - ugyanis a nyitrai akkor üresedett meg Forgách áthelyezésével -, következésképp ezt a méltóságát csak négy hónapig viselte. 179 66. II. DEMETER 1608-tól XXXV. *-/ "anra apragi Demeter Gömör vármegyében született nemesi családból. Először esztergomi kanonok, majd egri, aradi, és pozsonyi prépost; Pray időtáblázata szerint ezután szerémi, 180 179 Szuhay István (1551-1607. október 30.), csakúgy mint elődje, Pethe Márton, a császár hűséges támasza volt mind világi, mind egyházi téren, s az ő pályáját is ugyanúgy a Bocskai-felkelés törte ketté, mint az ellenreformátor szepesi prépostét. Szuhay régi Gömör vármegyei nemesi család sarjaként a Pozsony vármegyei Szuhán született 1551-ben. Iskoláit Nagyszombatban, illetve Bécsben végezte. Miután tanulmányait befejezte, Telegdi Miklós tanárrá nevezte ki a nagyszombati papnevelő intézetben. 1585-ben esztergomi kanonok lett, 1592-ben esztergomi nagyprépost és érseki helynök (l. Királyi Könyvek 5.7). 1593-ban Rudolf a váci egyházmegye élére helyezte s egyben királyi tanácsossá tette. Kutassy mellett ő is részt vett a Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem megbízottjaival folytatott tárgyalásokon 1594-1595-ben (l. a 141. jegyzetet). Ezt követően újabb javadalmakkal és címekkel gazdagodott, 1596-ban elnyerte a felhévízi és a pozsonyi prépostságot, továbbá a király a magyar kamara elnökévé nevezte ki. 1598-ban Istvánffy Miklóssal és Bartholomäus Pezzennel Erdélybe ment, hogy a király megbízásából átvegyék Erdélyt a fejedelemségről lemondó Báthori Zsigmondtól. L. Bethlen: História IV. 57-106.; Istvánffy XXXI. 463. A király még ebben az évben az egri püspökséggel jutalmazta meg, 1602-ben pedig - Kutassy János érsek halálát követően - újból az esztergomi főegyházmegye élére került, mint érseki adminisztrátor. A kinevező oklevelet l. Királyi Könyvek 5.190. Ezekkel az igen magas egyházi és világi tisztségekkel felruházva a magyarországi udvari politika egyik kulcsfigurája lett. Mint kamarai elnök, a birtokelkobzásokkal és elzálogosításokkal tekintélyes jövedelemhez segítette a császárt, esztergomi érseki adminisztrátorként és egri püspökként pedig az ellenreformáció ügyét igyekezett előmozdítani. Am mindkét területen elvetette a sulykot: az Illésházy István elleni koholt perrel, valamint birtokai elkobzásával félelmetes ellenséget szerzett magának (nem beszélve a többi megkárosított földesúrról), míg vallási téren a kassai Szent Erzsébet templom elvételével okozott országos felháborodást (igaz, az utóbbi esemény inkább Barbiano Belgiojoso kassai főkapitány nevéhez fűződik, aki, miután a polgárok nem engedelmeskedtek a püspök rendeletének, királyi parancsra fegyveres erővel foglalta el a templomot 1604. január 6-án). 1604-ben még részt vett a törökkel folyó eredménytelen béketárgyalásokon a Rákos mezején, ám az év végén már menekülnie kellett Bocskai seregei elől. A magyar rendek Szuhayt távollétében száműzetéssel sújtották jogtipró kamarai elnöki tevékenységéért, s bár mind a pápánál, mind Mátyás főhercegnél fellebbezett az ítélet ellen, a bécsi békében személyével kapcsolatban gyakorlatilag a magyar fél akarata érvényesült. A püspök, úgy tűnik, ezután már haláláig Bécsben maradt. 1607-ben Rudolf előbb a nyitrai egyházmegyébe helyezte át (talán azért, hogy az egri egyházmegye birtokai ismét a kincstárat gazdagítsák, mivel Szuhay úgysem tartózkodhatott a székhelyén), majd október 5-én a kalocsai érseki címmel ruházta fel. Ezt a tisztségét azonban már csak néhány hétig viselte, ugyanis október 30-án meghalt Bécsben. Személyére még l. Kollányi: Esztergomi kanonokok 187-188.; Chobot II. 554-556.; Szarka: Váci egyházmegye 27-28., 56-57. et passim; Váci Egyházmegyei Almanach 153-154.; Sugár: Egri püspökök 287-294. 53
