Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

Éles eszét s a kitűnő elme szavát ha tekinted, Rudolf helynökeként oszta királyi jogot. Látni kivánod nagy jeleit vallási erénynek? Ötszörösen boritá főpapi mitra fejét. Még többet követelsz? Legtöbb: a hitért s a királyért számkivetettként ő halni is, íme, tudott.

171 Meghalt Bécsben, 1607. október 3-án,

172 53 éves korában. Testvére, László, császári és királyi tanácsos emeltette 1607-ben." Márványemléket állított neki a szepesi káptalan is, amelyre „egy ékkövekkel és más kövekkel díszített nagy kelyhet, nagyköves püspöksüveget, ezüst pásztorbotot, értékes kövekkel kirakott keresztet és sok mást hagyott."

173 171 Rihmer Zoltán fordítása. 172 Tévedés, Pethe Márton 1605. október 3-án hunyt el. L. a 168. jegyzetet. 173 Hetesi Pethe Márton (1552-1605. október 3.) szintén a főpap-helytartók sorába tartozik, ám neve főleg a szepességi ellenreformációval kapcsolódott össze. Vas vármegyében született nemesi családból. Apja, Pethe Imre Radéczy István helytartó ítélőmestere volt Eperjesen, anyja Oltárcsy Anna, aki férje halála után fiával a Szepességbe költözött. L. Pirhalla: Szepesi prépostság 305. Fivére, László 1612-1617 között a magyar királyi kamara elnöke. L. Ember: Magyar közigazgatás 131. Márton a papi pályára lépett: iskolái nem ismeretesek, de valószínűleg jezsuiták oktatták, mivel később szoros kapcsolatban volt velük és támogatta őket. Pappá szentelése után a pozsonyi káptalanban kapott javadalmat, majd esztergomi kanonokká nevezték ki. 1582. február 21-én megkapta első címzetes püspökségét, a szerémit, majd nem sokkal később, április 29-én váci püspökké és pilisi apáttá nevezték ki. 1585-ben elnyerte a pozsonyi prépostságot, 1586. március 27-én pedig az esztergomi (ekkor Nagyszombatban székelő) Szent István-prépostságot és kanonokságot (l. Királyi Könyvek 4.467). 1587. augusztus 13-án a rangosabb váradi püspökséget kapta meg, ám helyét nem tudta elfoglalni és jövedelme sem származott új tisztségéből, mivel a püspöki város és az egyházmegye lakosságának nagy része már korábban protestáns vallású lett. Nyilván ezért juttatták neki a jászai és a szepesi prépostságot is. Ekkor az evangélikussá lett Szepességbe költözött, azzal a szándékkal, hogy újra érvényt szerezzen a katolikus vallásnak, de első próbálkozása 1590-ben kudarcba fulladt. Ezután Jászóba tette át székhelyét, majd valószínűleg a prágai udvarba került, ugyanis 1595-ben mint császári követ kísérte Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem menyasszonyát, Mária Krisztina főhercegnőt Erdélybe. L. Bethlen: História III. 578. Rudolf megbízta azzal is, hogy Báthorival egyezkedjen a fejedelemség átadásáról: ezt bizonyítja augusztus 9-én írott levele is, melyben a királyt tájékoztatja a tárgyalások menetéről. A levelet l. Szilágyi Sándor: Okmányok és levelek az 1595-1598-iki prágai alkudozások történetéhez. In: Magyar Történelmi Tár 23 (1877) 238-239. Az uralkodó rövidesen megjutalmazta szolgálataiért, ugyanis 1598. április 16-án győri püspökké és kancellárrá, majd 1600-ban kalocsai érsekké nevezte ki. Ezt követte 1602-ben a magyar helytartói cím. 1603-ban - párhuzamosan az udvari ellenreformáció megindulásával - tervbe vette a prépostsági egyházlátogatást, de az általános felzúdulás miatt Mátyás főherceg kérésére a következő évi országgyűlés utánra halasztotta (eme országgyűlés törvényei közé került bele utólag a hírhedt XXII. artikulus, amely megtiltotta a rendeknek, hogy a diétán vallási sérelmeikkel előhozakodjanak). A következő évben - a városok heves tiltakozása ellenére - megjelent a Szepességben, ám hiába próbálta véghezvinni szándékát, a városi hatóságok és a polgárok minden esetben visszautasították egyházaik vizsgálatát és protestáns lelkészeik elbocsátását. Bocskai közeledtének hírére - ekkor már köszvényétől súlyos betegen - kénytelen volt elhagyni a Szepességet; Somorjára ment, majd 50