Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

nem szabad senkinek vágni csapost, egyebünnen ki hol megtalálja, szabad lészen • „670 vágnia. 1874-ben Háromtizes elrendelte, hogy június 15-én délután minden tizesbeli család képviselője menjen ki a tilalmas tövébe „a cziher szélyen lévő gyepűt az eddigi szokás szerint meg újítani". 1892. június 20-án olyan határozatot hozott Háromtizes, amelyben ismét egymás mellett szerepelt az egyéni és a közösségi kerítéskészítés. Egyrészt felszólította a tizes azokat a gazdákat, akik a tilalmas szomszédságában, a szántók szélén birtokoltak, hogy „mindenki a védelem kerteket ügyekezzék fel tenni, hogy ez által Károk ne történnyenek és ... június 25-ére a marháink ki csapódhassanak". Másrészt azt is elhatározta a tizesgyülés, hogy „Szakadat karján az Imre fiak kertjek mellett a tizes védelem gyepűt csináljon, hogy a ' marháink után károkat ne kellessék fizetni". 72 A tizestilalmas szélén közmunkában végzett gyepülés bizonyos esetekben sáncolást, vagyis árok-készítést jelentett. Az Erdélyi Szótörténeti Tár nagy adattára szerint a gyepű kifejezés Erdélyben azt jelentette, hogy valaki egy területet gyepűvel bekerít. A gyepű szó viszont elsősorban ág-és töviskerítésxt, élősövényre vonatkozott.

673 A csíkszentgyörgyi példák azt tanúsítják, hogy a XIX. században a gyepülés jelentésébe az ág-, lomb-, gally-, tövis-, karókerítés mellett a határvédő árok, a sánc is belefért.

674 A sánc nemcsak az árkot jelentette, hanem azt a martot, árok menti magaslatot is, amely a kiemelt földből keletkezett a védendő földterület: kaszáló, szántó felöli oldalon. A földhányásba összevágott fenyőhajlát és fenyőbojtot fektettek. A jó sánc martja úgy készült, hogy 2-3 rend összevágott fenyőgally, fenyőbokor és 2-3 rend föld keveredett benne. Jenőfalva tizes gyűlése 1880. május 17-én megállapította, hogy „a birtokosság jónak látja a tilalmas erdő szélén egy sántz készítésé/". 20-án egy újabb tizesgyülés kiküldött egy bizottságot a főerdőbíró vezetésével a hely „fölmérésére". Néhány nap múlva, 1880. június 20-án egy újabb tizesgyülés már intézkedett is a gyepülés-nek nevezett sánckészítés végrehajtásáról: „... Holnap, az az folyó hó 21-dikén száljon ki a' tizes gyepülni és kezdje meg a' gyepülést Tekeregbe[n] a' Kasza Péter fölgye végétől kezdve fel Tekreg nyakán s' bé Árnyékon közösön. ... a gyepüléshez kirendeltettek marhával Basa István 2 marhával, Tamás András 4, Borok István 2, Fejér István 2, György József 2, Domokos Ignátz 2, Tompos József 2, Páll Gergely 2, János Ferentz, Haricska József 2, Pál Ferentz 4, Fejér András 2, Basa József 2, János András 2, Ványolós Lajos 2, Páll Lajos 2 marhával".,

675 Sajnos a feltárt tizesjegyzőkönyvekben soha nem esett szó arról, hogy milyen technikával készült a tilalmas szélén létrehozott sánc. Ásóval, lapáttal, ásták az emberek, vagy különleges, nagy teljesítményű ekével barázdát húztak a kijelölt határTA.H. 2. 151. TA. H. 2. 188. TA. H. 3. 172. SZT. IV. 751., 754. TA. J. 1. 206-208., TA. H. 2. 24-25. TA.J. 1.208. 201