Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Gyergyádesz László ifj.: „Így! Most már lőhetnek… Köszönöm!” – Mednyánszky László, az I. világháborúban Mednyánszky hadifestői munkássága a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményében
képeslapot is tartalmazó, magyar és angol nyelvű kiállítás-vezető kiadvány, amelyet a Print 2000 Nyomdával közösen jelentettünk meg a kiállítás alkalmából.3 4 A tárlat anyagából a legismertebbek a háború idején már a hatvanas éveit taposó báró Mednyánszky László (1852-1919) alkotásai. Mednyánszky - naplójában is rögzített régi álmát beteljesítendő - a világháború kitörésének hírére rögtön be akart vonulni mint egyszerű sorkatona. A kora miatt azonban nem sorozták be, így sógorának, Czóbel Istvánnak a közbenjárása is kellett Tisza István miniszterelnöknél, akitől különleges engedélyt kapott, hogy mint a Budapesti Hírlap és az Új Idők tudósítója jelen lehessen a háborús színtereken. „ígyjutott el-mint a Budapesti Hírlap harctéri rajzolója - Mednyánszky László báró az északi harctérre. Egy csomópapíros, egy marok ceruza, pasztellkréta, néhány vízfesték és ecset, az ö elmaradhatatlan esernyője, egy ütött kopott lódenköpönyeg, kipróbált, viharedzett szalmakalapja, s hogy teljes legyen a hadifelszerelés, egy rozsdás revolver is lógott az oldalán, s elment a csatába. Ott sült ki aztán, hogy micsoda fiatal ember az öreg Mednyánszky.” - írta róla első monográfusa, Malonyay Dezső.4 A művész - a magyarok közül az első háborús évben Kandó Lászlóval, Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal együtt - a bécsi hadügyminisztérium által létrehozott kaiserliche und königliche Kriegspressequartier, azaz a császári és királyi Sajtóhadiszállás kötelékébe került. Az művészek e sajátos intézménybe való bevonásáról így írt többek között ennek parancsnoka, Maximilian Ritter von Hoen (magyarosan LovagHoen Miksa vezérőrnagy): „A sokkal kisebbméretü viszonyokhoz iskolázott értelem tehetetlen a mindenünnen feléje viharzó, túlhatalmas benyomásokkal szemben és formákat kereste, amelyek az élmény túlerejét az emberi szellem számára felfoghatóvá tegyék. Ennek a feladatnak megoldására a művészet van hivatva, a művészet, mely az elrohanó képeket és benyomásokat megragadja, és- a lényeges a lényegtelentől elválasztva - lassanként kiválogatja azokat az iránymutató vonalakat, amelyek az emberi értelemnek a nagy idők ez esemény- és változás-tobzódásában is megmutatják a felfogás és megértés útját. [...] Teljesen méltányolva a művészetnek éppen ebben a nagy háborúban való kiváló jelentőségét, legfelsőbb hadvezetőségünk már kezdetben is gondot fordított támogatására. A cs. és kir. sajtóhadiszállásban külön művészeti csoportot szerveztek, amelyhez később úgy nevezett hadifestők csatlakoztak, akik állandóan a hadrakelt sereg magasabb parancsnokságaihoz vannak beosztva.”5 6 Mednyánszky a Kunstgruppe tagjaként 1914. szeptember 7-től kezdve a fronttal együtt vonulva végigjárta a legfőbb hadszíntereket, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege megfordult Galíciától kezdve, majd Szerbián, Lengyelországon és Oroszországon át Olaszországig, Dél-Tirolig. „Mint a háború egyéb területein, úgy a háborús művészetpártolás terén is tapasztalatokra volt szükség, míg az intézmények a háború követeléseihez alkalmazkodni tudtak.’* A kísérletezések során például már 1915 elején kiderült, hogy érdemes szétválasztani egymástól a haditudósítókat és a képzőművészeket. „A hirlapitó7 8 siet, hogy sokat lásson és tudósítását hamarosan továbbíthassa, a képzőművész szeretne hosszasabban időzni egy-egy helyen, leginkább olyan helyen, amely számára benyomásokat Ígér, a haditudósító szemében pedig értéktelen.** Mednyánszky pedig így írt Malonyaynak erről egyik levelében: „A rajzok nagy tömegben készülnek, kissé lassan megy 3 GYERGYÁDESZ László, ifj. 2014 4 MALONYAY Dezső 1915 1.0. 5 HOEN Miksa, Lovag 1916 5-6. o., 8. o. 6Uo. 8.0. 7 Nyomdai hiba, nyilvánvalóan: hírlapíró. Számos ismert író, költő, publicista volt köztük, így például Molnár Ferenc, Szép Ernő és Jászi Oszkár. 8 HOEN Miksa, Lovag 1916 9. o. 112
