Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)

Dr. Katona Csaba: „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba.” Naplók és emlékiratok mint a „Nagy Háború” forrásai

Az ötödik férfi, akinek írását példaként idézem, egy csempészekre vadászó dunai hajón szolgált, egészen addig, mígnem a háború közbeszólt.48 Az írás bizonyos Végvári Antal munkája, jelenleg magántulajdonban van.49 O - saját tanúsága szerint, amelyet gondos kutatással nyilván ellenőrizni lehet és kell - a visszaemlékezés papírra vetésekor a magyar pénzügyőrség nyugalmazott I. osztályú pénzügyőri felügyelője volt, míg korábban „a volt Pancsova-dunai m. kir. pénzügyőri biztos kerület és a János nevű őrhajó utolsó vezetője” volt mint „okleveles kapitány”. (A visszaemlékezésből kiderül, hogy a fenti kerület vezetését Végvári már a háború alatt, 1915. május 15-én vette át és a szerb hatalomátvételig tartotta kézben.)

A kéziratot a datálás tanúsága szerint szerzője Budapesten zárta le 1942 októberében, tehát már a második világháború idején. Ugyanakkor szerencsére nem mulasztotta el azt sem lejegyezni, hogy az emlékiratot nem ötletszerűen, hanem kifejezetten a Királyi Pénzügyőrség Múzeuma számára írta, mégpedig felkérésre. Aki pedig felkérte, az Hegedűs József főbiztos volt, a Pénzügyőrség Országos Egyesületének főtitkára, aki ezen egyesület nevében járt el, amikor Végvárit az itt megidézett emlékirat megírására kapacitálta.

5. A budapesti pénzügyőr emlékezése

Végvári visszaemlékezése bevezetésében leírja, hogy a Száván és a Dunán szolgáló pénzügyőrhajó, a JÁNOS 1913. évi szolgálatba állítása, a pénzügyőrség határőrizeti munkájában újdonságnak számított, célja pedig természetesen a határ menti csempészet meggátlása volt, ám

48 A naplóra nézve: Katona Csaba: Egy pénzügyőr visszaemlékezése: a János őrhajó szolgálatáról 1913-I9I8-ban a magyar-szerb határon. In: Bácsország, 2009. 3. sz. 134-136. o.

49 Rendelkezésemre bocsájtásáért Boros Csabának tartozom köszönettel.

43