Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Sallay Gergely Pál: Első világháborús osztrák–magyar katonai jelvények és kitüntetések kecskeméti szemszögből
csapatelhelyezés számára lettek volna szükségesek, alig voltak. A csapatok a csupasz talajon voltak kénytelenek - úgy ahogy - menedéket keresni.’’" Fentiek fényében vegyünk példákat arra, hogy a kecskeméti kötődésű alakulatok tagjai az első világháború során milyen kitüntetésekben részesültek harctéren szerzett érdemeikért. Első helyen kell említenünk a legrangosabb osztrák-magyar katonai érdemrend, a tiszteknek adományozható Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét kiérdemlő Göllei Inselt István vezérőrnagyot, aki a cs. és kir. 38. gyalogezred III. zászlóalja parancsnokaként mint százados vett részt a Polazza-Redipuglia-i harcokban (1. isonzói csata, 1915. július 3-5.), amelyért 1929. december 21-én kapta meg a rangos elismerést. Inselt István a háború kitörésekor a cs. és kir. 38. gyalogezred III. zászlóalja 9. századának volt a parancsnoka 1914. október 20-ig, amikor kinevezték a III. zászlóalj parancsnokának. Beosztását 1916. május 30-ig töltötte be. Közben csapattestével Boszniában, Szerbiában és Olaszországban harcolt. 1915. július l-jével őrnagyi kinevezést kapott.11 12 13 Az alábbiakban a kecskeméti kötődésű alakulatok kitüntetett katonáinak haditett-leírásaiból közlünk válogatást a m. kir. Hadtörténelmi Levéltár gondozásában 1939-ben, illetve 1942-ben megjelent Magyar vitézi tettek gyűjteménye című kétkötetes munkából, illetve a legrangosabb legénységi kitüntetés, az Arany Vitézségi Erem kitüntetettjeit bemutató, 1921-ben megjelent A magyar nemzet aranykönyve című könyvből merítve. „1915. február 3. A volt budapesti 29. honvéd gyalogezred Uzsok környéki harcai alatt történt, hogy az ezred egyik százada, felsőbb parancsra a hátrább fekvő Magúra magaslatra húzódott, hol a négyszeres túlerővel üldöző oroszok támadását nemcsak hogy kivédte, hanem Przibislawsky Ferenc százados, századparancsnok kezdeményező és vitéz vezetése alatt vissza is vetette az oroszokat, azok 210 emberét foglyul ejtette, 2 géppuskát és több száz puskát zsákmányolt. A század e kiválóan sikeres harci tette tanulságként'bizonyítja, hogy erélyes és elszánt vezetés mellett még túlerőkkel és a fölénye tudatával üldöző ellenséggel szemben is mennyire nagy eredményeket érhetünk el és hogy nem a számbeli erő egymagában, hanem az éltető harci szellem, a parancsnok elszántsága és talpraesettsége, valamint személyes példája hozza meg az igazi sikert. Mivel pedig Przibislawsky százados ezt az örök igazságot ebben az esetben mindenben és legteljesebben valósította meg és pompás haditettével harcászatilagfontos eredményt ért el, a katonai érdemkeresztet kapta jutalmul.”17’ „ 1915. március 20. A volt 33. közös hadosztálynak a San folyófelső völgyében fekvő Didiova községtől megindított támadása alatt, ezen a napon Lajos László, volt kecskeméti 38. gyalogezredbeli szakaszvezető tüntette ki magát kiválóan vitéz magatartásával. Ekkor ugyanis szakaszával, rendkívül nehéz viszonyok közepette, orosz túlerőkkel szemben, vitéz és bátor személyes példájával ragadta magával embereit, akikkel háromszor, hasig érő hóban megújított roham után végül is elfoglalta az uralgó magaslatot és azt az oroszok ismételt ellenlökemeivel szemben rendületlenül meg is tartotta. Mivel a magaslat elfoglalása különös harcászati jelentőséggel bírt és elfoglalása legfőképpen Lajos 11 DOROMBY József 1936 160. o. 12 SZAKÁLY Sándor 2013 223-224. o. 13 VITÉZI TETTEK 1939 109. o. 22
