Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Selmeczi László: A 13. század második felének néhány kronológiai problémája és következményei
Selmeczi László zadi bizánci vagy oroszországi bizánci hatást tükröző tárgyakon viszonylag nagy számban megtalálható. Ez a furcsa tárgy véleményünk szerint egy öv zárószerkezetének fele része. Hasonló típusú öv csontból faragott zárószerkezetét Fedorov-Davydov közölte.31 Egykori kun gazdája akár orosz közvetítéssel, akár Bizáncban jutott hozzá, a tárgy megszerzése mindenképpen a 13. században történhetett. Néhány példával igyekeztünk bizonyítani, hogy az eddig feltárt kun szállástemetőknek van 13. századi rétege. Természetesen ezzel nem azt állítjuk, hogy minden szállástemető megnyitása a 13. századra tehető. A Hantos-széki kunság32 vagy Kiskunhalas-Kápolnahely lelőhely33 példája azt bizonyítja, hogy később is nyithattak és nyitottak is új temetőket, hoztak létre új településeket. A másik probléma, amellyel szeretnénk foglalkozni, a megtelepedésnek, a településeknek a morfológiai vetü- lete. AIV. Béla által kijelölt és IV. László által megerősített szállásterületen, amint az 1279. évi intézkedések példázzák, a kunok nemzetségenként telepedtek le. Az erről a kérdésről folytatott Györffy—Kristó-vita érveit figyelembe véve, arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy Györffynek mindenképpen igaza lehetett abban, hogy az a terület, amelyre később egy-egy kun szék hatásköre kiterjedt, eredetileg többségében megegyezett egy-egy kun nemzetség szállásterületével.34 Azt is viszonylag megalapozottan gyaníthatjuk, hogy a kun nemzetségeket már IV. Béla székekbe szervezte.35 Rogerius beszámolóján kívül, az egyes kun előkelők neve mellett megjelenő comes (ispán) cím határozottan utal erre a királyi rendelkezésre.36 A másik adat, amely a székeknek a 13. századi megszervezésére utal, az Österreischise Reimchronikban maradt fenn. A düm- kruti csatában résztvevő kunokról a krónikás azt írta, hogy az ütközetben közülük „zwei Stühle”, azaz mind- összesen két szék fegyveres ereje vett részt.37 A székkapitány nemzetségfő (comes, dominus), funkciójának ellátásáért minden bizonnyal fizetséget kapott a királytól. A király jövedelmének nagyjából harmad31 FEDOROV-DAVYDOV 1966, 26., 3. tábla 11. 32 HATHÁZI 2004, 160-162. 33 HATHÁZI 2000, 201. 34 Vő. GYÖRFFY 1953,24-275.; KRISTÓ 2003, 219-232. 35 SELMECZI 2011,89-90., 155-159. 36 GYÖRFFY 1953, 265., 267. 37 Idézi PAULER 1899, II. 555. a 235. jegyzetben. része járt ki a főméltóságok betöltőinek, köztük a kun főembereknek is. A kun székkapitányok (ispánok, co- mesek) rangja a megyésispánokéhoz lehetett hasonló, hiszen a bírságokon kívül az út- és vásárvámok hagyományos harmada még ott is az ispánt illette meg, ahol a vám már régen eladományozásra került.38 Véleményünk szerint a székkapitányi jövedelem lehetett elsősorban az oka annak, hogy egyes kun nemzetségek kiköltözése ellenére is a hét kun nemzetségnek megfelelő hét kun szék, a Jászlam kerület megszervezéséig fennmaradt. Az általunk ismert székek, mint Hatházi Gábor kutatásai bizonyították, valószínűleg az 1420-as évekre alakultak ki.39 A Kunság kutatói között egyetértés mutatkozik abban, hogy a kunok szállásterülete 1279-ben már nemzetségeik között fel volt osztva. A nemzetségeken belüli települési viszonyokról pedig azért nem értesülünk, mert a kunoknak saját jogszokásaik voltak, belső ügyeiket a szokásjog alapján rendezték, így belső viszonyaik hosszú időn át nem tárultak, nem tárulhattak a magyar szervek elé. Kring Miklósnak a középkori kun és jász társadalomelemekről írott tanulmánya megjelenése óta sokáig egyetértés mutatkozott abban, hogy az oklevelekben viszonylag későn, a 14. század közepén, még településnév nélkül, valamely magyar helység „környékén” feltűnő, topográfiai bizonytalanságot tükröző kun települések a „kötetlenül mozgó” nomád szállások bizonyítékai.40 Azonban, hogy az oklevelek „circa vagy in circuitu” kifejezése, összesen három ilyen példát ismerünk, minden esetben bizonytalanságot jelentene, egyáltalán nem valószínű. Pl. az 1391-ben I. Lajos által kibocsátott oklevél, amelyben Kócs falu lakosait és az Abád és Tomajmonostora környékén lakó kunokat eltiltották attól, hogy István Szörényi bánnak a kun szállásterületbe beékelődő Üllő nevű halastavában, amely a Tisza lefííződött morotvája volt, halásszanak, in circuitu kifejezése az Üllő partjánál elhelyezkedő összes (kun) szállásra vonatkozott, nem bizonytalanságot, hanem éppen ellenkezőleg, bizonyosságot fejezett ki.41 A Csáktornyái István nádor által 1389-ben „in descensu Comanorum circa ecclesiam beatorum Fa- biani et Sebastiani martyrum” kiállított oklevele, nem feltétlenül olyan állapotot írt le, mely szerint a szállás 38 SZŰCS 1993, 110. 39 HATHÁZI 2006, 111-146. 40 KRING 1932, 13.; GYÖRFFY 1953, 263-264.; PÁLÓ- CZI HORVÁTH 1974, 256. 41 SELMECZI 1994, 63-73. 324
