Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Zsidai Zsuzsanna–Langó Péter: Kunok és alánok Ibn al-Athir munkájában
Kunok és alánok Ibn al-Athír munkájában alánoktól ezen időszakban ugyanezen kunok tartottak, vagyis köztük korábban inkább ellenséges viszony álhatott fenn. A kérdés egy másik vetülete az 1230-as évek eseményei alapján vizsgálható meg. Az 1236-ban bekövetkezett újabb mongol hadjárat során az ezt követő évben a mongolok ellen hadakozó Bacsman kun vezető egyik szövetségese egy alán/jász csoport volt, akit Rashid al- Dln munkája szerint Kacsir-üküle nevű jász vezetett. Ezek a jászok Kacsir-ükülével együtt kitartottak a kunok mellett és végül hasonló sorsra jutottak: az asszonyok és a gyermekek jelentős része a mongol rajtaütés során vízbe fült, míg a férfiak odavesztek a csatában. Akik élve maradtak, azok pedig a mongolok szolgái lettek. Hasonló sors várt Kacsir-ükülére is, mint a csapatot vezető Bacsmanra: az üldözők vezérei Möngke és Böcsök megölték őket valahol a Volga-deltában.80 A krónikarészlet azt mutatja, hogy a kunok és a jászok kapcsolata azt követően sem szakadt meg mindenhol, hogy a mongolok a fentebbi krónikarészlet alapján a Kaukázusban leválasztották a kunokat az alán csapatoktól, s a magukra maradt alánok így vereséget szenvedtek Szübötej és Dzsebe hadaitól. Mindezek oka nyilvánvalóan abban keresendő, hogy egymástól független, viszonylag nagy létszámú (identitásukat őrző) alán közösségek éltek Alánián kívül is, így az akkori kelet-európai steppe övezetben, vagy a Krímben is megtalálhatóak voltak. A kaukázusi alánok sem egy fő alatt éltek, amint azt a grúz krónikaidézet is mutatja, aminek az lehetett az oka, hogy az Alán Királyság (Alánia) sem feltétlenül esett egybe a kaukázusi alán-oszét—jász közösségek által lakott területtel, ez utóbbi ugyanis, amint arra legutóbb Constantine Zuc- kerman tanulmányai is utaltak, sokkal nagyobb részt ölelhetett fel, mint a kortárs forrásokban említett Alán Királyság.81 Az alánok különböző időszakban történt migrációját számos adat támasztja alá, így a sokat emlegetett krími jelenlétükről ezen időszakból Theodor alán püspök tudósít.82 A korabeli városok lakossága ebben az időben vegyes lakosságú lehetett, amint arról Piano Carpini is beszámolt, amikor Orans városa kap80 THACKSTON 1999, 326. Az események részletes ismertetésére vonatkozóan lásd még: VASÁRY 2005, 10.; KOVÁCS 2012, 157-158. 81 ZUCKERMAN 2000, 541-562.; idem 2005. Vö. még: MART1N-HISARD 2000, 466^179. 82 SELMECZI 1995, 142. Vö.: ALEMANY 1990, 272.; idem 2000, 236-239. csán kiemelte, hogy: „az rendkívül népes város volt. Számosán éltek benne keresztények: kazárok, oroszok és alánok, valamint szaracénok; az uralmat a városban a szaracénok tartották a kezükben ”.83 Az alánok és a kunok kapcsolata tehát helyenként más és más volt, miközben az adott területen kialakított kapcsolat sem volt statikus, hanem az események következményeként folyamatosan változhatott. Ebből adódóan tehát nem tekinthetjük az Ibn al-Athlmál szereplő szövetségkötést másnak, mint a politikai események következtében bekövetkezett két hatalom (jelen esetben a kun törzsek egy részének és az Alán Királyságnak) együttes fellépésének, s az ad hoc szövetség ugyanolyan gyorsan fel is bomlott a pillanatnyi érdekek szerint, ahogy létrejöhetett. A szövetség megléte, majd pedig felbomlása valószínűleg nem járt tartós következményekkel az alánok/jászok és a kunok kapcsolatára; még a Kaukázusban sem. Utóbbit jól igazolja az 1225-ben az Azat folyó völgyében Gami mellett vívott csata, ahol a grúzok oldalán kunok és alánok egyaránt harcoltak.84 Végeredményben elmondható, hogy a források nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy az első mongol támadás mozdította ki azt a nagyobb kaukázusi alán kontingenst az eredeti lakhelyéről, amelyik a kunokhoz csatlakozva Kötönnyel együtt érkezett a Kárpát-medencébe, majd pedig a mai Jászság névadójává vált. A források alapján ezért joggal vélte úgy a kérdést legutóbb részletesen áttekintő Selmeczi László, hogy nem a kaukázusi alánok, hanem a kunok által adóztatott Krím alán „ lakosságának egy része csatlakozhatott a kunokhoz és menekülhetett az 1237—1238. évi újabb mongol támadás következményeként Kötöny kunjainak maradékaival együtt 1239-ben a magyar királyság Kárpátok övezte területeire ”.85 Kérdés azonban, hogy csak ez a közösség vehető számításba a magyarországi jászok származtatása kapcsán? Ezen kérdés megválaszolásához azonban vissza kell térnünk ahhoz a megállapításhoz, vagyis hogy az alán közösségek számos területen éltek a mongol hódítás előtt és azt követően Kelet-Európábán.86 Sajnos arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy ezek a ki83 GYÖRFFY 2002. 84 BOYLE 1968,327-328. 85 SELMECZI 1995, 142. Aterület és a kunok kapcsolatára vonatkozóan: PÁLÓCZI HORVÁTH 1988, 148. 86 Utóbbira számos példát említ: VÁSÁRY 2005. 429
