Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kovács Szilvia: A Kalka menti csata (1223) és a kunok
A Kalka menti csata (1223) És a kunok moabiták, akiket tatároknak is neveznek. A polovecek földjére jöttek, és a polovecek szembeszálltak velük, de még Jurij Koncsakovics, aki a polovecek között a legnagyobb volt, sem tudott ellenállni nekik, a Dnyeperhezfutott, és sokakat öltek meg. A tatárok megfordultak és visszatértek saját sátraikhoz.”A túlélők a forrásunk szerint „a Rusz földre futottak, azt mondták a rusz fejedelmeknek: »ha nem segítetek nekünk, ma minket vágnak le, de holnap ti lesztek levágva. te”11 Nyoma sincs az előbbi forrásban tapasztalható kunokkal szembeni ellenségességnek. Később a krónikás leírja, hogy a kunok megjelentek a seregek gyülekezési helyén, a Varég szigeten.12 Majd a Dnyeper és a Kalka közötti nyolcnapi út után, a Kalka folyó mellett a tatárok összecsaptak a rusz és polovec haddal.13 Annak ellenére, hogy a Novgorodi Fejedelemség nem vett részt a tatárok elleni harcban, a legtöbb és részleteiben legalaposabb információkat a Kalka menti csatával kapcsolatosan a 13. századi Novgorodi Első Évkönyv tartalmazza, amelynek egyik forrása ugyanaz lehetett, mint a Lavrentyjev-kódexben szereplő történetnek,14 15 mert hasonlóan fogalmaz: „Emiatt a végtelenül irgalmas Isten meg akarta semmisíteni a kumán népet, Izmáéi istentelen fiait, akik a rajtuk levő keresztény vér miatt lakoltak.” 15 Az apokaliptikus bevezető rész után a három vizsgált forrás közül csak ebben, a novgorodi évkönyvben olvasható, hogy miután a mongolok áthaladtak egész Kumánországon (bck) CTpaHy KyManncR'y) a Rusz közelébe érkeztek, ahhoz a helyhez, amit Polovec sáncnak (Bajn> IIojiobb- HbCKbi) neveznek.16 És az „átkozott polovecek” közül a tatárokkal való összecsapást túlélők, így Kötöny és más knyjázok a Ruszba menekültek, míg Danyil Kobjakovics és Jurij elestek. Kötöny (a forrásban Könnt) vejéhez, a halicsi fejedelemhez, Msztyiszlav Msztyiszlavicshoz és a többi fejedelemhez fordult segítségért, és ajándékokkal, azaz „lovakkal, tevékkel, bivalyokkal és lányokkal” igyekezett meggyőzni őket.17 Vejének, a halicsi fejedelem Msztyiszlav Msz- tyiszlavicsnak sikerült rávennie a fejedelmeket, hogy 11 PLDR 257-261.; vö. PSRLII, 740-742. 12 Ez egy sziget volt a Dnyeperen, amit a Kanev víztározó építésekor elárasztottak. 13 PLDR 257-261.; vö. PSRL II, 743. 14 FENNELL 1980, 19., 22. 15 NPL 62., 264.; vö. PSRL I, 446. 16 A Dnyeper jobb partján húzódhatott. 17 NPL 62., 264. támogassák a kunokat. E forrás szerint Zarubnál18 volt a rusz-kun sereg gyülekezési helye. Majd ettől délre keltek át a Dnyeperen, és kilenc napig követték a tatárokat a Kalkáig. Tehát az első kérdésre válaszolva úgy tűnik, hogy a ru- szok nem rendelkeztek információkkal a tatárok korábbi, a Kaukázust és délorosz steppét érintő hadjáratáról és hódításairól, vagy nem vették figyelembe azokat. A délorosz steppén megjelenő ellenségről a halicsi fejedelem Msztyiszlav Msztyiszlavics Udaloj kun apósától, Kötönytől - kinek Pletnyova szerint a Dnyeper legkeletibb kanyarulatánál volt a szállásterülete19 - értesültek, és az ő kérésére, rábeszélésére vállalták a harcot. A második vizsgálandó kérdés: Kik a csata kun résztvevői név szerint? Itt természetesen elsősorban a kunok vezetőinek, esetleg egyes előkelőknek a nevére számíthatunk. A Lavrentyjev-kódexben olvasható szuzdali krónikás beszámolója, mint már volt szó róla, nem említi a kunokat a csata során. Az Ipatyjev-kó- dexben található Halics-Volhíniai szvodban több kun név is szerepel. Mikor beszámol a forrás a mongolok megjelenéséről, leírja: „a polovecek megpróbáltak szembeszállni velük, de közülük a legnagyobb, Jurij Koncsakovics sem tudott nekik ellenállni.”20 Mikor pedig azokat a rusz fejedelmeket sorolja fel, akik a kijevi haditanácson részt vettek, beszúr egy mondatot, ami a másik két forrásban nem szerepel: „Ugyanakkor meg- keresztelkedett Basztij, a kunok nagy;fej edel me.”21 Tehát ez a forrásunk, nemcsak, hogy legkevésbé feketíti be a kunokat, de arról is beszámol, hogy a csata előkészületei közepette a kunok egyik vezetője megkeresz- telkedett - feltehetően a ruszok támogatása, szövetsége reményében. Azonban a halics-volhíniai krónikás a csata leírása során egyetlen kun vezért sem nevez meg. A Novgorodi Első Évkönyv beszámol arról, hogy míg a mongolokkal a harcot korábban felvevő Danyiil 18 A 11-13. században megerősített település (gorodiscse) a mai Zarubinci falu (Kanyivi járás, Cserkaszi terület) mellett, a Dnyeper jobb partján, a Trubezs torkolatával szemben. Valószínűleg az itt levő gázló védelmére építették, és a déli fejedelmek steppei hadjárataikor megszokott gyülekező hely volt (FENNELL 1980, 21.) ugyanis a Za- rubi gázló gyakran szerepel az óorosz krónikákban (1096, 1146, 1151, 1156, 1223), a ruszok és kunok katonai ösz- szecsapásai kapcsán. 19 PLETNYOVA 1975, 299. 20 PLDR 257-261.; vö. PSRL II, 740. 21 PLDR 257-261.; PSRL II, 741. 415
