Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kovács Szilvia: A Kalka menti csata (1223) és a kunok
Kovács Szilvia nem szerepelnek a leírásában, csak a ruszok. A másikban már nem említi a forrás, hogy hol volt a csata, de itt is csak a rusz sereggel csapnak össze a mongolok.6 Az előbbi forráscsoportnál jóval több információt tartalmaznak az óorosz kútfők — amelyekben polovec (nonoBiibi) néven szerepelnek a kunok így a Kalka menti csatáról több évkönyvben is olvashatunk.7 Néhány ezek közül tényszerű, részletes és pontos, mások felületesek és alig tartalmaznak pontos adatokat. Ezek az évkönyvek általában két vagy több olyan, a Rusz déli területéről származó forrásra támaszkodnak, amelyek nem maradtak fent eredetiben, és néha ellentmondanak egymásnak, gyakran érezhető rajtuk az egyházi szemlélet — de kétségtelenül azokból a fejedelemségekből származó forrásoknak a közléseit adják vissza, amelyek az 1223-as események során érintve voltak.8 Három fennmaradt korai forrás foglalkozik az eseményekkel, ezek az 1377-es Lavrentyjev-, az 1425-ös Ipatyjev kódexben és a 13. századi Novgorodi Első Évkönyvben olvashatók. Természetesen más, későbbi 6 http://rutenica.narod.ru/kalka.html#i25; BUELL 1993, 19. 7 Természetesen számos más, leginkább ebbe a második csoportba sorolt óorosz forrásokra támaszkodó kortárs vagy későbbi kútfő is említést tesz a csatáról. Ilyen például a 13. századi Lett Henrik livóniai krónikája, amelyben annak szerzője beszámol arról, hogy 1222-ben „tatárok” voltak a pogány kunok földjén, akik nem esznek kenyeret, de barmaik nyers húsával táplálkoznak („Eodem anno fuerunt in terra Valvorum paganorum ... qui panem non comedunt, séd carnibus crudis pecorum suorum ves- cuntur”), a kunok vereséget szenvedtek a mongoloktól, sokukat kardra hányták, mások a túszokhoz („ad Rut- henos”) futottak segítségért. Azonban hiába vonultak ki egész Ruszból a fejedelmek a mongolok ellen („contra Tataros ”), nem tudtak ellenállni az ellenségnek és megfutamodtak. A kijevi Msztyiszlav 40 ezer harcosával elesett, míg a halicsi Msztyiszlav megmenekült. Más fejedelmek, mintegy ötvenen szintén elestek. Majd hat napig üldözték embereiket, és több mint 100 ezret legyilkoltak, a többi pedig elmenekült (MGH SS rer. Germ. XXXI, 186-187.). De rövid leírás olvasható a Piano Carpinit elkísérő C. de Bridia Hystoria Tatamm c. beszámolójában, ahol arról olvashatunk, hogy kunok (Comani) a túszokkal (Ruthe- nis) együtt harcoltak a mongolok ellen két folyó között („ nomen unius Calc alterius verő Coniuzzu id est ovium aqua”), és vereséget szenvedtek. A forrásban szereplő Calc a más helyeken szereplő Kalkával azonosítható, a Coniuzzut pedig annak ellenére sem sikerült azonosítani, hogy a középkori szerző meg is magyarázza a név jelentését (ti. ’juhok vize’) (SKELTON - MARSTON - PAINTER 1965,73.). 8 FENNELL 1980, 18-31. források is beszámolnak a csatáról, de azok az előbb említett három évkönyvre vagy azok forrásaira vezethetők vissza.9 Továbbiakban a források vonatkozó részei ismertetésének sorrendjét az határozza meg, hogy a legkevésbé informatívtól haladok a legtöbb adatot tartalmazó kútfőig. Az általam vizsgált kérdések közül az első: Mi a kunok szerepe a Kalka menti csata közvetlen előzményeiben? A három forrás közül a Lavrentyjev-kódexben olvasható Szuzdali Évkönyv ír ugyan a hadjáratról, de nem említi, hogy a kunok fordultak a msz fejedelmeihez az őket korábban ért tatár támadások miatt, és arról is hallgat, hogy a rusz-kun sereg közösen szenvedett vereséget a mongoloktól. Röviden ír a mongolok (a forrásban r axapi.i) kaukázusi hadjáratáról a jászok, obezok (avarok?), cserkeszek és kunok ellen. A kunokkal szembeni előítélet azonban meghatározza az 1223-as év eseményeinek leírását, ennek jellegzetes példája, hogy mikor az „ismeretlen népek”, a mongolok megjelenésről ír az évkönyv, tulajdonképpen azt sugallja, hogy azért jöttek, mert „ ezek az átkozottpolovecek számos rosszat okoztak a rusz földnek. Ezért a legkegyelmesebb Isten el akarta pusztítani, és megbüntetni az istentelen Izmáéi fiait, a kumánokat, hogy megbosszulja a keresztény vért... ”w A15. századi Ipatyjev-kódex részét képező Halics-Vol- hiniai szvod az 1224. év alatt már részletesebben említi a kunok korábbi vereségét a mongoloktól: „Ugyanabban az évben érkezett ismeretlen nép, az istentelen 9 A források értelmezése során felmerült kérdések és problémák közül egyesekre már választ adott a kutatás. Ilyen a csata időpontja, amit Berezskovnak köszönhetően 1223. május 31-re datálunk (BEREZSKOV 1968, 317-318.). Másokra, mint például a csata helyszíne - mivel a Kalka folyó meghatározása vitatott -, a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján nem lehet egyértelműen választ adni. Van olyan elképzelés, amely szerint a Dontól Ny-ra az Azovi-tengerbe ömlő Kalmiusznak a jobb oldali mellékfolyójával, a Kalcsikkal azonos (DIMNIK 2003, 295.). Egy 2012 szeptemberében megjelent műben olvasható alapos összefoglaló szerint a három lehetséges helyszín - a Karatis (KapaTbim) jobb partján levő Kamennie Mogili; Mogila-Szeredinovka a Kalcsik (KajibHHK) folyó partján; végül a Kalmiusz (KajibMuyc) völgyében Hranitne falu (FpaHHTHoe, Telmanove járás, Donecki terület) - mindegyik mellett és ellen szólnak érvek, de az eddig ismert írott és régészeti források nem segítenek a kérdés eldöntésében (TARASZENKO 2012). 10 PSRL I, 445—446. 414
