Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Mordovin Maxim: Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből

Mordovin Maxim

Taraz városait, megszilárdították helyzetüket Zsetiszu területén. Ebben az időszakban indult meg a régió városiasodásának látványos fejlődése, ugyanis ez volt a karluk állam gazdaságának egyik fontos pillére.135 A karluk vezető rétegből kerültek ki a Karahánida dinasztia alapítói.136 840-ben Bilge Kül Kadir felvette a kagáni (káni) címet és megalapította a dinasztiát, bár az elkövetkező száz évben még nincsenek egyértelmű források az államukra vonatkozóan.137 A 10. század végén a kaganátust kettéosztották a karluk törzsszövetség két vezető csoportja között. A kettő között magasabb szintűnek a keleti számított, amelynek székhelyei Kásgarban és Balászágunban voltak.138 Az utóbbi város jól ismert a korabeli írott forrásokból, azonban a pontos azonosítása még vitatott. Az általánosabb vélekedés szerint a középkori Balászá- gun a mai Burana romvárossal azonosítható, amely Kirgizisztán területén, Tokmak falu határában található.139 Más vélemények azonban ezt a kazahsztáni Sztyepninszkoje mellett, a kirgiz határon lévő, 1977 óta kutatott Ak-Töbe területére helyezik.140 Azonban bármelyik azonosítás is helyes, az egykori főváros mindenképpen viszonylagos közelségben található a mai Tölebihez. Ak-Töbe 65, míg Burana 180 km-re található a kutatott vártól. Szintén feltűnő közelségben helyezkedett el a karlukok egyik korábbi székhelye is, a mai Ak-Besim területén, ahol az elmúlt évszázadban két jelentős buddhista szentélyt is feltártak. Ezt azonosítják a középkori források Szujáb városával.141

Az új főváros és a Karahánida állam jelentősége a 10. század második felében nőtt meg. Ezt legjobban az jelzi, hogy 960 körül Zsetiszu területén a türkök „200 ezer sátra” felvette az iszlám hitet.142 Ez a döntés

135 PR1TSAK 1951,273-279.; KLJASTORNIJ-SZULTA- NOV 1992, 107-111.

136 PRITSAK 1953, 18.

137 KOCSNYEV 2006, 148. A karluk törzsszövetség átalakulására és a Karahánida állam kialakulására részletesebben ld.: PRITSAK 1951; PRITSAK 1953, 22-25.

138 KLJASTORNIJ - SZULTANOV 1992, 112-113.; KOT- CHNEV 2001b, 51.

139 GOR]ATCHEVA 2001,92-93.; KOTCHNEV 2001b, 68.

140 SALEKENOV 1980, 19.; BAJPAKOV 1986, 21. A város azonosításának kérdésére vonatkozóan részletesebben: SALEKENOV 2006, 58-70.

141 BAJPAKOV 1986, 19., 33.; GORIATCHEVA 2001, 91-93.

142 KLJASTORNIJ - SZULTANOV 1992, 114.

minden bizonnyal nagyban hozzájárult a dinasztia későbbi, Számánidák ellen vívott harcainak sikeréhez.143 Kézenfekvő lenne a tölebi-i vár keltezését összekapcsolni a Karahánida-kaganátus felemelkedésével. Ebben az esetben van még egy támpont, amely segít a keltezés szűkítésében. A súlyos válsággal küzdő Számánida állam 942-ben átengedte Balászágunt a Karahánidáknak, túszul kérve cserébe a kagán fiát. Azonban még a 10. század végén az egyik számánida hadvezér megerősíttette a Taraz és Balászágun között fekvő Merkét, rabadot (külső várost) építtetve köré.144 Ez jelzi, hogy a Csu folyó völgye ebben az időszakban még határvidék volt, így egy új, előzmények nélküli rezidencia felépítésére kevésbé lehetett lehetőség, figyelembe véve azt is, hogy az idő jelentős részében a kagán a birodalma nyugati irányú kiterjesztésével „foglalkozott”. Ugyan a 990-es években Bugra-kán Ilig már Balászágunba tért vissza,145 a tölebi-i vár keltezése legkorábban a távolabbi régiók elfoglalásával és a Zsetiszu belterületté válásával indítható. Ez a folyamat Iszpidzsáb (mai Szajram) 990. és Buhara 992. évi első elfoglalásával indulhatott146 és az előbbi, ill. a teljes Transzoxánia (Má Wará’an-Nahr) 1005. évi végleges megszerzésével zárulhatott.147 A Karahánida-kánság éppen a belső megosztottsága miatt soha nem volt stabil államalakulat. Már all. században számos kisebb-nagyobb Karahánida terület volt, melyek függésének mértéke a balászáguni kagántól rendkívül változó, de általában minimális volt, és emellett az egymással való kapcsolataik sem feltétlenül voltak békések.148 All. század első felében Ahmad bin Ali és Arszlán kán Manszúr uralkodók székhelye Balászágunban (Kuz Ordu) volt, s a közvetlen fennhatóságuk is itt összpontosult.149

A Karahánida állam keleti felének virágkora all. század végére tehető, mikor a tarazi és balászáguni kán, Kadir-kán Dzsabra’il elfoglalta a birodalom nyugati

143 TOR 2009, 287-294.

144 BARTOLD 1963, 125., 242.; KOTCHNEV 2001a, 4L

145 TOR 2009, 295.

146 PRITSAK 1951, 283-287.; KOCSNYEV 2006, 149.; TOR 2009, 295-296.

147 KOCSNYEV 2006, 154-158. A 10. század végi Számá- nida-Karahanida harcokhoz részletesebben ld.: KOCSNYEV 2009, 104-109.

148 KLJASTORNIJ - SZULTANOV 1992, 113-114.

149 PRITSAK 1951,287.; KOCSNYEV 2006, 171.

398