Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Simon László: Egy 13. századi bronzcsat Nagykőrös–Ludasról – Adatok a Kiskunság északi peremterülete középkori településtörténetéhez
Egy 13. századi bronzcsat Nagykörös-Ludasról rábbi, 11-12. századi típusnak tartott példányokhoz 73 áll közel, újabban e változat 3,7 cm-es talpaló szélességű példánya a későbbi típusnak tartott egyenes talpalójú, de ugyancsak vállába kovácsolt füllel ellátott kengyellel egy párban fordul elő a Kiskunmajsa, Kuklis-tanyán előkerült leletben.73 74 Hasonlóan felemás típusú kengyel került elő a csengelei vezéri sírban is75, de itt a kengyel ívelt talpalójának szélessége 4,3 cm. Egyetérthetünk Horváth Ferenccel, aki úgy véli, „a kengyelek esetében a talpaló szélessége adhat bizonyos támpontot a korhatározáshoz, ehhez azonban a kengyelpárok mindkét darabját ismernünk kellene. ”76 Ez alapján nem zárható ki a nagykőrösi kengyel 13. századi keltezésének lehetősége. Nem mond ennek ellent a kengyellel együtt talált lándzsa sem: a hosz- szú, háromszög alakú levélformájú lándzsa a 9-13. századi Európában szinte mindenhol megtalálható.77 Sajnos nem ismerjük a két lelet előkerülésének körülményeit, s más kísérő leletek sem adnak támpontot értékelésükhöz. Az előkerült sírleletek alapján annyi bizonyos, hogy a lándzsa használata nem volt jellemző a kunokra, s bár a csengelei, Ásotthalom-Bilisics erdőben, valamint a Kiskunmajsa-Kuklis-tanyánál előkerült leletek révén gyarapodik a kunokhoz köthető sírleletekben is a vállba kovácsolt fülü, ívelt talpalójú, dudoros szárú kengyelek száma, az sem specifikusan kapcsolódik a kunok régészeti hagyatékához. Ismerünk ilyent a Tápiógyörgye-Ilike-parton feltárt, tatárjáráskor elpusztult, vas eszközökben gazdag ház omladékai között feltárt leletek között is.78 Újabban a kun szállásterülettől távol, Rákosról közöltek egy ilyen egy kengyelpárt, valamint Esztergomból, egy, a tatárjáráskor elpusztult boronavázas ház omladékából előkerült leletek közül egy erősen összeégett, de részleteiben jól kivehető példányát.79 Ismerünk ilyen kengyelpárt Miskolctapolcáról is.80 Nagykőrös központjában, az ún. Postapalota (Szabadság tér 1.) építésénél előkerült bronz buzogányról a 73 HATHÁZI 1996, 229. 74 HORVÁTH 2003, 371., 3. kép 2-3., 4. kép 4-5. 75 HORVÁTH 2001, 177., 179., 301-302. 76 HORVÁTH 2003, 377. 77 RUTTKAY 1976,301. 78 DINNYÉS 1994, 107-108., 3. t. 15. 79 KOVÁCS 2007, 32.; HORVÁTH 2007, 56-57. 80 Az embercsontokkal együtt talált kengyelekről: Herman Ottó Múzeum Régi leltárkönyve II, 10858-10859. találás tényén kívül alig tudunk valamit.81 így keltezéséhez nincs kiindulópontunk, csak általánosságban említhetjük meg, hogy e fegyverfajtát a kései nomádok (besenyők, kunok) honosították meg Európában, és a 14-15. században a bronz buzogányokat felváltották a vas fegyverek. A típus magyarországi előfordulásai többnyire szórványleletek, korabeli ábrázolásokon keleti viseletű harcosok kezében látható.82 Egy másik nagykőrösi bronz buzogánynak viszont a közelebbi lelőhelye és lelőkörülményei ismeretlenek.83 Az információk szerint a lelet a 2000-es évek elején egy nagykőrösi homokbányából bányászott homokkal együtt került Kecskemétre, s került egy gyűjtőhöz egy öntött bronzból készült csillag alakú buzogány. Teljes H = 7,2 cm, külső átmérője a tüskéknél 5,4 cm, a két cső alakú szárnál 3 cm. Az alsó, hosszabb szár belső átmérője szerint egy 2,3 cm átmérőjű nyele lehetett a fegyvernek. Az alsó szár vége 3 mm-es sávban megvastagodik, felületét, valamint a közepén látható gyűrűszerű rész felületét is itt fordított V alakba rendezett vésett dísz borítja. Felső, rövidebb 1 cm-es szár sérült, hiányos, végének 0,4 cm-es megvastagodó része ugyancsak ferde vésett vonalakkal díszített. A buzogánynak ez a része sérült, hiányos. A fegyver ütőfelülete sarkára állított négyszögekbe csillagszerűen rendezett kúpokból áll. A tárgynak ez a része erősen kopott, helyenként hiányos, sérült. Feltűnnek a kunok a környékre adatokat szolgáltató oklevelekben is. Erzsébet királynő 1382. december 4-én kelt oklevelében eltiltotta őket a Cegléd, Kőrös és Kecskemét határában húzódó Tölgyerdő (Tulerdew) használatától.84 A Duna-Tisza köze kun szállásainak északi részén csak a 15. században tűnik fel két kisebb közigazgatási egység (Mizse-szék, Kecskemét-szék), de ezek - birtoktörténeti és településtörténeti vizsgálatok szerint - nem eredeztethetők a kun nemzetségi szervezetből. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a középkori magyar településeken (Halas, Kecskemét, 81 SIMON 1991,47. 82 KALMÁR 1971, 19-27.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1996 18.; KOVÁCS 2003, 386.; HIDÁN 2004. 83 A leletre Székely György kollegám éppen a Kiskunfélegyházán 2011 szeptemberében tartott konferencián hívta fel a figyelmem. Az információért és a lelet megismerésében való közreműködésért ez úton is fogadja köszönetem! 84 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 95-96., 437. oklevél. 303
