Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Pusztai Tamás: Buzogánnyal, tarsollyal és késtok-merevítővel eltemetett halott a muhi csatából

Buzogánnyal, tarsollyal és késtok merevítővel eltemetett halott a muhi csatából

A harmadik csoportba tartozó tárgyak

8 darab Béla ezüst dénár (Huszár 69.; CNH 263.). Av.: a pajzson kettőskereszt, BIELA IREX. Rév.: kettő vonal között pontok, alul öt pont vonalakkal, felül kettő hatágú csillag közt vonalas dísz, körben négyes karika.34 (4. kép 1)

E dénárokat a numizmatikai szakirodalom kötötte IV. Bélához, majd III. Bélához is. Tóth Csaba több mint 100, tatárjárás-kori pénzleletet áttekintve arra a megállapításra jutott, hogy a külföldi pénzek mellett magyar pénzként majdnem kizárólag ezek a típusok szerepelnek e kincsleletekben. E dénárokat tehát IV. Béla verette az 1235-1241 közötti években. A sírgödörben az érmék nem összetapadva, hanem a zabla mellett két sorban elhelyezkedve feküdtek, de - a lószerszámokat díszítő pénzekkel ellentétben - nem voltak átfúrva. 2007.21.1.730. (4062); zabla, 174 gramm. (5. kép 2) Bordás hurkolású nagykarikás zabla. Vasból kovácsolt lapos, kerek zablakarikákból és két, vastag, egyenlő hosszú, a zablakarikákhoz bordázott taggal kapcsolódó szájvasból álló zabla. A szájvasak hossza 9-9 cm, a zablakarikák átmérője 7,2-7,2, szélessége 1-1, vastagsága 0,4 cm. A száj vasak szárainak átmérője 1-1 cm.

A bordás hurkolású nagykarikás csikózabla a magyar- országi régészeti leletanyagban számos olyan párhuzammal bír, melyek alapján használóját a Kelet-európai steppéről származónak is tekinthetnénk.35 A kunszentmárton-jakosérparti kun sír leletei között kétélű kard, bordázott kapcsolótaggal ellátott szájvassal készült csikózabla, kenygyelpár, hevedercsat és vaskés volt.36 A temetkezés jelképes lovastemetkezés lehetett, ahol a halott mellé csak a lószerszámot temették el. A sír földbe kerülését a kard alapján a 13. század utolsó, a 14. század első negyede időhatárok közé teszi Selmeczi László.37

Az erdőteleki zabla aszimmetrikus szájvasú, a szájvasak a zablakarikákhoz a mohi lelethez hasonlóan,

34 Az érmék leírásáért Szekeres Árpádnak tartozom köszönettel.

35 Hatházi Gábor - akinek tanácsaiért ez úton is köszönetét mondok - hívta fel a figyelmem arra, hogy nem minden kun, ami fénylik. Azaz, a bordás hurkolású nagykarikás csikózabla önmagában még nem teszi lehetővé a sír etnikai meghatározását. A leletanyag rajzait látva ugyanezen a véleményen volt A. Kirpichnikov is.

36 SELMECZI 1972/2, 188-189,1. tábla; SELMECZI 1973, 106-107., I. tábla; KOVÁCS 1986, 278., 30. kép

37 SELMECZI 1973, 107.

bordázott visszahajtott taggal kapcsolódnak.38 Fodor István az erdőteleki leletet a 12. századra illetve a 13. század elejére datálta. A kun emlékanyaghoz való sorolást valószínűnek találta, habár a lelőhely kívül esik a kun szállásterületen.39 Női lószerszámban került elő hasonló zabla Tiszaföldvár-Homok-Óvirághegyről. Az aszimmetrikus szájvasú csikózabla szájvasai a zablakarikákhoz a mohi lelethez hasonlóan, bordázott visszahajtott taggal kapcsolódnak.40 Ezt a leletet Selmeczi László a 13. század vége — 14. század vége közötti időszakra datálja41, míg Pálóczi Horváth András szerint a lószerszám és az ezüst nyakék alapján a sírt a 13. század közepe 14. század eleje közötti időszakra keltezhetjük.42 A bánkúti sír (Nagykamarás-Bánkút- Rózsamajor, Békés megye) zablája is nagykarikás, bordás hurkolású. Volt a sírban egy kínai bronz tükör. Ez alapján a bánkúti sír leleteit a 13. század második felére — a 14. századra teszi Fodor István.43

A bordásán „gyűrt” hurkos felerősítéssel készült, nagy-karikás csikózabla igen jellemző a Dél-oroszor- szági kunok 12-13. századi anyagára. A Kelet-európai párhuzamokat vizsgálva ez a zablaforma a Fedo- rov-Davydov-féle GIV-típussal mutat formai rokonságot, amit ő a 13. sz. második felére, a 14. századra keltez.44 Kirpichnikovnál zablánk a IV. típus nagykarikás változatába tartozik, a 13. századra keltezi.45 A hármas számú csoportba tartozó leletek véleményem szerint összetartoznak. Korábban úgy gondoltam, hogy a pénzek a zablához kapcsolódó gyeplő bőr szíjára lehettek valamilyen módon ráapplikálva. Honfoglaló sírokból ismerünk ilyen lószerszám díszítési módot. Mohiban ezzel csak az a gond, hogy az érmék nincsenek átlyukasztva, ez alapján mégiscsak azt kell valószínűsítsük, hogy a halott ruházatába lehettek elrejtve, ezért kerülhettek be a sírgödörbe.

A Mohiban talált s4062-sz. sír a pénzlelet valamint a lelőkörülmények alapján nagy valószínűséggel keltezhető a Muhi csata idejére. A leletei lehetőséget nyújtottak arra, hogy segítségével egyértelműen meghatá38 NAGY 1969, 135., 2. tábla 1.

39 FODOR 1976,259-260.

40 SELMECZI 1971, 189; II. tábla; SELMECZI 1973, 107- 109., 2-3. kép.

41 SELMECZI 1971, 189.

42 PÁLÓCZI 1993, 123.

43 FODOR 1972, 225; I. ábra, 233.

44 FEDOROV-DAVYDOV 1966, 17, 18, 19-20, 116.

45 KIRPICHNIKOV 1973, 12-18.

145