Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)

század legvégén, az építmény átalakítása előtt váltotta fel a „köznyelvibbnek” számító tornác kifejezés.771 Talán helyesebb lett volna az imént ereszeket írnom, mivel az eresznek nevezett teret kétfelé tagolták és a két részt néha külön-külön emlegették.

Sajnos a rendelkezésre álló források nem nyújtanak felvilágosítást arról, hogy a csíkszentgyörgyi templom 1729-től 1799-ig létezett, eresz-nek nevezett oldaltolda- léka hogy nézett ki, miért építették, mire és hogyan használták.

Valószínű, hogy a 70 esztendeig fennállt templomi eresz,772 vagy ha úgy tetszik, a két eresz alapterülete megegyezett a későbbi olvasókápolna alapterületével. A kápolna fundamentuma és tetőszerkezete azonos a hajdani eresz fundamentumával és tetőszerkezetével. A kápolna falainak statikailag fontos részei megegyeznek a hajdani eresz kőből rakott tartóoszlopaival.

Az eresz nevű templomi épülettoldalék külső képe és funkciója szempontjából az alábbi sarkalatos kérdéseket kellene megválaszolni:

1. Nyitott volt-e az eresz déli oldala?

2. Azért épült-e, hogy esőtől, hótól védje a templomból kiszorult alatta állókat?

3. Az ereszben tartózkodók a templom és az új kápolna közötti templomfal „kinyitása”, vagyis a déli főbejárat későgótikus ajtókeretének 1800. évi áttelepítése előtt773 a hajdani főbejárat nyitott ajtaján keresztül hallgatták-e a szertartásokat?

A fenti kérdésekre viszonylag könnyű lenne válaszolni, ha az erdélyi építészet- történeti irodalomban párhuzamokat lehetne találni. B. Nagy Margit kiválóan összefoglalta az erdélyi udvarházak tornácaira és nyílt árkádos reneszánsz homlokzataira vonatkozó adatokat,774 de a templomok tornácainak, nyitott oldalú, fedett misehallgató tereinek feltárásával még adós az erdélyi építészettörténeti kutatás. Párhuzamok híján a szerző a csíkszentgyörgyi szűkszavú adatokra alapozott kutatói spekulációval a következő válaszokat adja a fentebb feltett kérdésekre.

A templom mellé épített, 70 esztendőn át használt eresz nyitott oldalú építmény lehetett. Erre utal eleve az eresz és a tornác elnevezés. A nyitottság mellett szól az a körülmény, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján át kellett építeni ahhoz, hogy kápolnává válhasson. Más szóval, zárt oldalfalakkal korábban is kápolnának tekinthették volna. 1800-ban az átépítés elsősorban a templomhajó felé eső történelmi fal megnyitására és a köroszlopos déli oldal nyílásainak befalazására, oda ajtók, ablakok készíttetésére vonatkozott. Az eresz hajdani nyitottságát bizonyíthatja a megyebírói számadáskönyv egyik kiadási tételének viszonylag pontos megfogalmazása 1799-ből, az átalakítási munkálatok kezdetéről: „A templom felső tornácza bé rakat771 M. 6. 392. — A székelyek a portikus-szerű, kiugró templombejáratokat előszeretettel emlegették a népi építészetből vett kifejezésekkel. Például Csíkszentdomokos megyéjének számadáskönyvében 1756-ból olvasható a „templompitvara" kifejezés. (M. 101. 5-6.) 1840-ben, amikor a csíkszentgyörgyi Nagyboldogasszony kápolna bejáratáról esett szó, használatban volt a „kápolna eresze" kifejezés. (M. 8. 1843/376.)

772 1742-ben Kiss Gergely plébános a végrendeletében emlegette a templom déli oldalához épített ereszt: „Ha itt lészen Szent Györgyön temetésem, a Czinteremben a két Eresz előtt, a mely dombotska a két ösvény között vagyon, oda temessenek. ’’ M. 8. 1742/5.

773 A későgótikus ajtókeret kivételéről és a várfal plébánia felé eső szakaszába helyezéséről: KEÖPECZI SEBESTYÉN József 1929. 397., GYÖNGYÖSSY János - KERNY Terézia - SARUDI SEBESTYÉN József 1995. 101.

774 B. NAGY Margit 1970. 43-50.

265