Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
„ Bizonyítás arról, hogy minket alatt írtakot, Nemes Szent György Megyéjének elöl ülő bisztosait meg tanálának mai napon december 12-dik napján 1847-dikbe Bükszádi providus Jantsi Mihály és Latzi János, eőkegyelmek avégből, hogy kívánkozának Nemes Megyénktől Lúg sír főzés végett egy darab erdőt ki árendálni, az mely kéréseket Nemes Megyénkis elfogadni kívánná, elsőbenis azzal a ’ megjegyzéssel, hogy az használható erdő tanáltatik... Lovászó sorkán bé egészen a Csobányos vizére, a ’ délli részen a ’ víz mellett le Somtár sorka, onnan ki Ördög kő büké sorkára, s tovább Bentze nyakára, onnan bé a’ régi Kommandó [házon] be Egres patakán az Uz vizére, onnan fel a Mély patakig, és ki onnan Papsa telekére, el az csapáson Mosnyán telkére, onnan Bagjodra feljövő útig. Mind ezen meg szom- szédoltatott erdőnknek szükségekre használható javait át adá Nemes Megyénkis két egymás után folyó évekig, az az 1848-dik és 1849-dik esztendőkre haszon bérbe negyven öt, az az 45 R. forintba, oly feltétel mellett, hogy az írt személyek eő kegyelmek a benn meg írt árenda summából mostan közelebbről karátson vására napján tíz, az az 10 R. forintokat adnak elő pénzbe Nemes Szent György Megyéje Fő Havas Bírájának Bállá Imre eő kegyelmének, a ’ több hátra maradott részét amidőn előlegesen az erdőbe bé menendenek minden héja nélkül bé szolgáltassák, és mostan előben két pár kalamárist porolozójával és tizenkét pálinka ivó poharakat. Ezen kívül használható jogok lészen egy Lúg sír főző üst és egy melegítő. Ép fákot le vágni, egybe rontani [tilos], Megtanáltatás esetében tizenkét magyar forintokig büntetődnek. Mely fenn meg írtakról az hitelesen subscribálunk a fenn meg írt napon és esztendőben itten Csík Szent Györgyön a Nemes Megyénk köz házánál ”.367 Végigtekintve a bükszádi vállalkozók hamuzsírfőző szerződésein, megállapítható, hogy az 1810-es évek rövid egyezségeit a XIX. század közepére hosszadalmasabb, több feltételt rögzítő megállapodások váltották fel. Az első szerződésekben csak nagyvonalakban jelölték meg a használható erdőket. A XIX. század közepén azonban már földrajzi nevekkel határolták körbe az igénybe vehető erdőterületeket. Bár a XIX. század elején is veszendő, száraz fát szánt a megye a hamuzsírfőzőknek, ezt a tényt nem hangsúlyozták túl a szerződésszövegek, ellentétben a század közepével, amikor a nyers fák kivágásának tilalma nagy teret kapott. Nyersfa kivágását csak a melegítő üstök tüzelésére engedélyezett a bérbeadó. Bizonyos bükszádi vállalkozók többször is egyezséget kötöttek Szentgyörgy megyéjével. Ilyen visszatérő hamuzsírfözőnek tekinthető Vaszi János, Gubás Mihály, Onika János a XIX. század első harmadából, Kontr József, Kodra Mihály az 1850-es, 1860-as évek fordulója tájáról. Szentgyörgy megyéje a pénzben fizetendő bérleti díjon kívül a XIX. század második negyedében olyan tárgyakat is beszámított a bérleti díjba, amelyeket valószínűleg a bükszádi üvegcsürben készítettek. 1837-ben „három pár kalamárist", vagyis tintatartót adott a megyének Orza György árendáló. 1847-ben „két pár kalamárissal" és 12 pálinkás pohárral is tartozott a lúgfőzés bérlője.368 367 M. 3. A. 104. 368 M. 3. A. 59., M.3.A. 104. 158
