Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Schőn Mária: A sajbóvasárnaphoz kötődő népszokások a sváb Hajóson
SCHON MARIA A SAJBÓVASÁRNAPHOZ KÖTŐDŐ NÉPSZOKÁSOK A SVÁB HAJÓSON1 ’S ischt scha friahrr kuzwailagr gsei wia jetz. O, ja-a! (Bizony régen érdekesebb volt az élet, mint manapság, úgy bizony!) A sajbóvasárnaphoz, vagyis az első böjti vasárnaphoz kötődő népszokások szülőfalumban, a sváb Hajóson az I. világháború után hulltak ki a hagyományok világából. A dolgozat nagyobb részében a hamvazószerdától a sajbóvasárnapig terjedő napok, ill. a sajbóvasárnap farsangi eseményeit taglalom: az ételgyüjtést, a farsangtemetést, a szalmabábunak, mint a telet jelképező démonnak elégetését, valamint a tavasz éledését jelképező sajbóvasárnapi fények meggyújtását. A dolgozat rövidebb részében utalok a sajbóvasárnapi napbezárás szokására, amely a sajbózás szokásával egyetemben a régi germán napkultusz maradványának tekinthető. A SAJBÓVASÁRNAP GYÖKEREI ÉS JELENTÉSE A német nyelvterületen a sajbóvasárnapi tavaszünnepnek többféle neve van. A legelterjedtebb a Funkensonntag, ami szikravasárnapot jelent. Egyes területeken a nap hagyományos ételéről való elnevezés ismert, mint az aszalt gyümölcsről, illetve a fánkról elnevezett vasárnap: Hutzelsonntag ill. Pfannkuchensonntag / Kräppelsonntag.1 2 Hajóson is hívjuk fánkvasárnapnak (Kiachlasannteg). Sváb-alemann területen ezt a vasárnapot a nap hagyományos szokásáról, a sajbózásról Scheibensonntag néven illetik. „A szikratüzek és a vele kapcsolatos sajbózás gyökerei a tavaszünnepekben keresendők. A sajbózás tipikus a germán népeknél. Máshol nem találni meg. A bronzkorban sajbókat és kerekeket állítottak föl a nap másaként, hogy kifejezzék a vágyakozást a napfény után, és befogják a nap fényét.”3 A sajbózás, vagyis „a korongdobálás szokása a germán időkből származó napvarázslás.” E germán tavaszünnep megünnepléséről 1090-ből vannak az első írásos emlékek. A sajbóvasárnap szó fordítása a német Scheibensonntagnak, a hajósiak nyelvén Schaibasannteg vagy Schaiblasannteg, vagyis korongvasárnap ill. korongocskavasárnap. Azokról a korongokról kapta a nevét, amelyeket erre az ünnepre készítettek vastagabb papírból vagy fából, vagy sütöttek fánkként, illetve amelyeket az előbbiek híján használtak: száraz tehénlepényt, megszáradt sárgolyókat vagy akár krumplit, almát. Ezeket a kerek formájú tárgyakat az esti órákban a falu szélén rakott tüzeknél megizzították, majd az ég felé hajigálták. Előtte a boton jól megpörgették, olyan szép volt, hogy azt lehetett hinni, minden csupa láng. A szokások sokfélesége alapján előfordult az is, hogy csak a botot izzították meg, és az éjszakában megpörgetve köröket rajzoltak vele. 1 A Der Scheibensonntag und das Scheibenschlagen in Hajosch/Hajós című dolgozatom a sajbóvasárnapi szokásokról 2003-ban jelent meg német nyelven, hosszabb, részletezőbb elemzésben a magyarországi németek néprajzi évkönyvében: Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen 20. 2 BEITL, Richard 1933. 223. és SPAMER, Adolf 1940. 40. és WILD, Katharina 1995. 7-20. 3 FEHRLE, Eugen 1955. 393-394. 63
