Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Székelnyé Kőrösi Ilona: A cigányság a helyi társadalomban - XX. századi tendenciák
SZÉKELYNÉ KÖRÖSI ILONA A CIGÁNYSÁG A HELYI TÁRSADALOMBAN - XX. SZÁZADI TENDENCIÁK BEVEZETÉS A mai magyar társadalom egyik összetett, szerteágazó, a helyi társadalomban és a politikai közbeszéd szintjén egyaránt feszültségeket gerjesztő problémája a magyarországi cigányság helyzete és a többségi társadalomhoz való viszonya.1 Magyarország területén a cigánysággal való egymás mellett élés több évszázados múltra tekinthet vissza: a vándorló életmódot folytató cigányok már a XV. század elején megjelentek. Magyarország Európának ahhoz a részéhez tartozott, ahol a jövevények jelenlétét nem korlátozták, toleránsak voltak velük szemben, és a társadalom hasznos tagjaiként kezelték őket. Ugyanakkor a későbbiekben itt húzódott az a láthatatlan határvonal, amelynek mentén két nagy régió alakult ki a cigányság társadalmi megítélése, gazdasági és társadalmi integrálódása tekintetében.1 2 Nyugat-Európában a jövevényeket hasznavehetetlen bevándorlóknak tekintették, letelepedésüket akadályozták, vándorló életmódjuk sokáig megmaradt. Kelet-Európa és a Balkán területén elfogadták őket, engedélyezték letelepedésüket, munkát kaptak, bár a társadalomnak nem voltak egyenjogú részei. Magyarország fejlettebb nyugati területein a szigorúbb, nyugati típusú cigánypolitika érvényesült, míg a Dél-Dunántúlon, az Alföldön, Felvidéken és Erdélyben a liberálisabb, keleti típusú. Ennek hatása napjainkig érzékelhető: a mai országhatárokon belül a cigányság legnagyobb számban Baranya, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él. A CIGÁNYSÁG AZ 1893-AS ÖSSZEÍRÁS TÜKRÉBEN 1893-ban nagyszabású cigányösszeírást végeztek, amelynek eredményeit közzétevő kötetben a térképeket és táblázatokat kommentáló részben a következőket olvashatjuk a cigányok és a különböző nemzetiségek viszonyáról: „Ami az ország nemzetiségeit illeti, a cigányok inkább az oláhok lakta vidéken vannak legnagyobb számmal. Általában véve jól megférnek a magyarral. A földrajzilag elég rossz helyzetű tótok közt is elegen vannak s helyenkint a szerbek közt is. A német természet merőben ellenkezik a cigánnyal. A rutének közt igen kevés a cigány”.3 A korabeli értékelés szerint az Alföld kedvező életteret biztosított számukra, létszámuk növekedőben volt. Ez a növekedés a XX. század folyamán is jellemző, a cigány nyelv és kultúra viszont folyamatosan visszaszorulóban volt. 1893-ban Magyarországon (a mai államterületen) 65 000 cigány élt, a városokban magasabb volt az arányuk. 1986-ban már kb. 404 000 cigányt tartottak számon ugyan-1 A konferencián az előadást a kecskeméti cigányság múltját és mai életét jellemző képek illusztrálták, ezek bemutatására jelen keretek között nincs lehetőség. 2 KOCSIS Károly - KOVÁCS Zoltán 2004. 3 CIGÁNYÖSSZEÍRÁS 1895. Táblás kimutatások elemzése. 25
