Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Pálóczi Horváth András: Településtörténeti kutatások a középkori kun szállásterületen
PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK. A KÖZÉPKORI KUN SZÁLLÁSTERÜLETEN hangzott előadásunkban szóltunk. : ' A török népek helynévadási szokásainak megfelelően a személynévi eredetű szállásnevek tekinthetők a leggyakoribb típusnak a Nagykunságon is: 15 ilyen elnevezéssel találkozunk (a kun települések 36%-a), s ugyancsak személynévi eredetűek a földrajzi nevek is (velük együtt a kun települések 48%-a). Példák: Abcsikszállás 1395, Alonnépe 1389, Besemihályszállása 1395, Csorbajánosszállása 1395, Turgonypéterszállása 1521. Karcagújszállás 1506, Kolbázszállás 1395, Mesterszállás 1549, Tatárszállás 1549. Helynevek: Aboska, Bengecseg, Gyalpár, Katymár, Konta. Megemlítjük, hogy a szállásnak nevet adó kun birtokosok közül Kolbaz és Aboska testvérek voltak, 1300-1330 körül élhettek, negyedik és ötödik generációba tartozó leszármazottaik ugyanis 1459-ben szerepelnek hegyesegyházi birtokok öröklése kapcsán. 2" Néhány szállás a település valamely tulajdonságáról kapta nevét, már magyar nyelven: Kisszállás 1395, Újszállás 1389, Homokszállás 1395, Madaras 1521. A települések egy jellegzetes csoportja a templom titulusáról kapta nevét. Ezekben az esetekben általában Árpád-kori egyházas helyek továbbéléséről van szó, a kunok egy pusztán maradt Árpád-kori falu helyén telepedtek meg, templomát tovább használták. Jellegzetes nagykunsági példa: 1389ben a nádor a „Szent Fábián és Sebestyén vértanúk egyháza körül fekvő kun szálláson" állít ki oklevelet, a szállás később Szentfábiánsebestyénszállása, Fábiánsebestyén néven szerepel.1 További példák: Szentmártonszállása, Csonkaszentmiklós, Szenttamás, Orgondaszentmiklós, Móric (Szent Móric egyháza). Utóbbi falunak nem lévén Árpád-kori előzménye, az egyház lehet késő középkori alapítású. Orgondaszentmiklós érdekes példája annak, amikor a templom titulusához előtagként a birtokos személyneve járul (a feltehetően kun személynév megfejtetlen). 2 2 Ugyancsak magyar helynevek éltek tovább abban az esetben, ha a kunok egy magyar falut vagy annak egy részét mint birtokot szerezték meg, ott 1 9 PÁLÓCZI HORVÁTH 1986a, 217-218. 2 0 GYÁRFÁS 1870-1885. III. 271. 2 1 GYÁRFÁS 1870-1885, III. 511. 2 2 RÁSONYI 1967, 144.; BASKI 2007,280. végleg megtelepedtek, önálló szállást hoztak létre, amely később a kun székszervezetbe is bekerült. A kun jogú hellyé válás különböző időpontokban történhetett, az alábbi példák szerint. 1) Az 1 138tól adatolt Bábocka Árpád-kori falu volt, 1433-ban kun birtok, 1552-ben Kolbáz-székhez tartozik. 2 , 2) A Kenderes melletti Kakat 1299-ben magánföldesúri birtok. A 14. században elnéptelenedett. 1397-ben Kolbázszállásáról Pál fia András, Miklós fia János és rokonaik 440 forintért megvették a Derzsi István fia Demeter és György nemesek néptelen Kakat birtokának fele részét tartozékaival, így Kétkázmérfoka, Sebesér és Kárászos halászóhelyekkel együtt. 1470-ben már Kakatszállás néven szerepel, 1522-ben Kolbázszékhez tartozik.4 3) Hegyesegyház eredetileg nem tartozott a kun nemzetségi területhez, Árpádkori templomos falu lehetett, mely a tatárjárás idején elpusztult és a 14. században még pusztán állt. A 15-16. században több birtokos kezén volt. Heves megyei nemesek, kolbázszállási kunok, majd a Kenderesi család szereztek itt részbirtokokat, 1521-ben ezen kívül még királyi birtokról is van tudomásunk. Az ide települt kunok mint birtokosok gazdálkodtak, a 15. század elején a Kakatéren malmot is építettek. Hegyes 1552-től szerepel Kunhegyes néven, de csak a 17. század elején lett Kolbáz-székhez tartozó kun jogú hely. 2: > 4) Túrkeve (Kevegyház) és Póhamara a 11. század végétől az egri püspökség birtoka, az egri püspökség javainak összeírásában 1261-ben együtt szerepelnek. Póhamarát azonban már 1395-ben egy kun nemes család kiterjedt birtokai között találjuk, valószínűleg Nagy Lajos király adományaként került kun birtokba. A kun székszervezetbe is bekerült. Túrkeve 1582-ig adatoltan püspöki birtok. A tizenötéves háború alatt elpusztult, 1616ban a kunokhoz tartozó pusztaként szerepel. 1618ban említik, hogy kunok akarják megszállni, 1620 körül főként kunok népesítették be újra. 1629-ben már Kolbáz-székhez tartozik, 1630-ban az eperjesi 2 3 GYÖRFFY 1963-1998,1. 502.; BLAZOVICH 1996, 45.; GYÁRFÁS 1870-1885, IV. 44^15. 2 4 GYÖRFFY 1963-1998,111. 105-106.; GYÁRFÁS 1870-1885, III. 527-528., 669.; GÉRESI 1882-1897, III. 81. "GYÁRFÁS 1870-1885, III. 568-569., 640., 744-749; SZABÓ I.-SZABÓ L. 1980, 529., 531. 221
