Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kovács Endre: Népi táplálkozási szokások a doroszlói sváboknál
KOVÁCS ENDRE NÉPI TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSOK A DOROSZLÓI SVÁBOKNÁL Doroszló a Közép-Bácska települése. A török hódoltság idején elnéptelenedett faluba 1752-ben magyar családokat telepítettek. Valamivel később a Német-római Birodalomból érkező német telepesek is új hazára találtak itt. A XX. század közepéig a község népességének egynegyede volt német. A XXI. század első éveiben azonban már egyetlen lakó sem vallja magát németnek. Doroszló népi táplálkozásával az 1980-as években kezdtem foglalkozni, amikor még számos sváb adatközlőt sikerült megszólaltatnom, majd 2003-2004-ben folytattam a néprajzi gyűjtőmunkát. A XX. század közepéig, a hagyományos paraszti gazdálkodás idején a napi háromszori étkezés volt szokásban Doroszlón is, a nyári időszakban, de a doroszlai búcsútól, november 10-től tavaszig csak kétszer étkeztek napjában: kilenc óra tájban volt a frustuk, és délután három órakor volt az ebéd. A mi családunkban más volt a szokás, mert apám bognár mester volt. A magyar és német iparos családokban az egész év folyamán a napi háromszori étkezés volt szokásban: hideg reggeli és vacsora, de délben mindig főtt étel volt. Reggelire hideg ételeket, valamint kását, leveseket vagy az előző napi maradékot fogyasztották a leggyakrabban. A porcot sok háznál ugyancsak reggelire ették. A lábasban apróra szeletelt szalonnát pirítottak, egy-két tojást rávertek, és kevert tojásként, azaz rántottaként fogyasztották. Más esetben tükörtojással együtt sütötték a szalonnát. Régen a pőréről szólva ezt mondogatták: Egyet-kettőt pörcintek, egy-két segg-gyümölcsöt (tojást) ráverek, és kész a reggeli - emlékezett Kovácsné Hajvert Erzsébet. Ugyancsak gyakori reggeli volt az, amikor apróra vágott vöröshagymát megsóztak, tejfölt öntöttek rá, és kenyérrel fogyasztották. Az 1922-23-ban a nyári heti étrend a következő volt egy sváb családban: Hétfőn a vasárnapi maradékot fogyasztották, a húshoz frissen készült a krumplipüré. Kedden krumplipaprikás volt kanalas haluskával. Szerdán bableves és valamely tésztaétel volt szokásban. Csütörtökön barátfüle volt, azaz szilvalekvárral töltött, táska alakú főtt tészta. Pénteken krumplileves volt és rétes. Szombaton a rántott leves után palacsintát fogyasztottak. De vasárnap a gazdasszony húslevest főzött - a tyúkot egészben főzték meg -, melyet kelt kalács követett. Más családokban is vasárnap került hús az asztalra: a tyúkhús- vagy a marhahúsleves után a főtt húst tálalták fel paradicsom-, krumpli- vagy kaporszósszal vagy ecetes tormával. S kuglófok, kelt és nyújtott rétesek zárták az ünnepi ételsort. Ha hétfőn nem volt vasárnapi maradék, tésztanap volt: grízes-lekváros barátfulével, krumpligombóccal vagy sufnudli, azaz a burgonyametélt vagy krumplinudli. Kedden húsnap volt, amikor húsleves vagy paprikás került az asztalra. Doroszlón tréfásan úgy vélekedtek, hogy a paprikás a lusta asszony főztje. Szerdán tésztaléből készült a paradicsom- vagy a krumpileves, vagy pedig fokhagymásleves volt kanalas haluskával. Más házaknál egytálételként bablevest fogyasztottak füstölt hússal, vagy pedig tojásos levest. Csütörtökön is húsnap volt, ahol megtehették: húslevessel, főtt hússal. 93
