Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Schő MÁria: Népi egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében
SCHÖN MÁRIA NÉPI ÉS EGYHÁZI SZENTELMÉNYEK A HAJÓSI SVÁB LAKOSSÁG KÖRÉBEN A szentelmények első csoportját az egyházi liturgia során megszentelt tárgyak alkotják. E szentelmények a parasztházba, illetve a családok életébe bekerülve folytathatják életüket mint a laikus vallásgyakorlat tárgyai. De vannak olyan, a vallási népélethez kapcsolódó tárgyak is, amelyeket csak a népi gyakorlat szentel meg, vagy szentelés nélkül tekintenek kitüntetett jelentőségű, szentelményjellegü tárgyaknak. Ez utóbbi tárgyak gyakorta mágikus cselekvésekhez fűződnek, s az egyház is tilthatja használatukat. A szentelmények neve Hajós sváb nyelvjárásában: eappis Gwiehes, gwiehis Zuig, gwiehis Sach (a német geweiht szó), azaz megszentelt dolog. Megszentelt dolgoknak minden házban minden időben kellett lenniük, hogy hitük szerint megvédjék a házat és a benne lakókat egyrészt az elemi csapásoktól, másrészt a gonosz szellemek ármánykodásától. Oda nem jutnak be a boszorkányok, ahol szenteltvizet hintettek szét, vagy valami szentelmény van. Manapság megcsappantak azok az egyházi alkalmak, amikor növények vagy tárgyak szentelésére kerülhetne sor. A hívők sérelmezik a régi szokások elmaradását. Most már nincs borszentelés, nincs koszorúhordás, nincs szenteltfa-szentelés, mindez letűnt az időben. Úgy gondolják, hogy a papságnak az egyházi és a helyi hagyományok megőrzésén jobban kellene fáradozni. A MINDENNAPI ÁJTATOSSÁG KELLÉKEI E szentelmény jellegű tárgyak vásárlására legfőbb alkalmat a szentbúcsúk jelentettek. Ahová a hajósiak elzarándokoltak: a sükösdi Anna-búcsú, Vodiča, a bajai Rókusbúcsú, a kalocsai Jézus Szívé-búcsú, Máriagyűd és a távoli Máriazell. A kereszt és a kis porcelán- vagy agyagszobrocskák a lakószoba fő helyén, a két ablak közt álló sublóton vagy fölötte a falon kaptak helyet. A ház fundamentumába is kerülhettek ilyen tárgyak: rózsafüzér, kis, 2 cm-es Szent Antal-figurák. (kleini Antune). Újabban minden megesketett pár kap a paptól egy feszületet ajándékba. Még a ’60- as években az esketés után a pap mindenkinek odanyújtotta a keresztet megcsókolásra. Rózsafüzérét az imakönyvvel együtt minden asszony elvitte magával a misére. A menyasszonynak egyik elengedhetetlen esküvői kelléke volt a múlt század közepéig a rozmaringos almával együtt. Ma is minden halott imára kulcsolt kezébe rózsafuzért tesznek. Az imakönyvben szentképek és virágok voltak. „A mennyország hét kulcsa” (Die sieben Himmelsschlüssel) c. imakönyvvel és egy nagy kulccsal a háború alatt jósoltak az asszonyok távoli családtagjaikról. A kulcsra rálógatták az imakönyvet a csatjánál fogva. Ha hétszer megfordult, halált jelentett. Az aprónyomtatványoktól is segítséget reméltek, olvasásuk révén vagy azáltal, hogy a beteg testrészre tették. A templomi előénekesnek egész gyűjteménye van, a legrégibb 1825-ből való. A Mihály-levél (Michelisbriaf) villámcsapás ellen nyújtott védelmet. 55
