Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Pastyik László: A bácskeresztúri görög katolikus kegyhely (Vodica) keletkezése és élete
Több adat is jellemzi a papok nagy befolyását és a ruszin nép mély vallásosságát.14 Bácskeresztúrnak már 1751-ben megvolt a temploma, melyet azóta néhányszor átépítettek. Az anyakönyveket 1767 óta vezetik.15 A gyermekek rendszeres oktatása 1762-től folyt. A diákok számáról az első feljegyzés 1770-ben keletkezett, ekkor 28 fiú és 2 leány látogatta hétköznap és vasárnap az iskolát. Tanítók és papok irányították a serdülők szellemi bontakozását és vallási gyarapodását. A községben a XIX. században Mária jelenések és később csodák történtek, és ezért emelték 1859-ben a szentkúti (Vodiča) kápolnát, amelyet a Szentszüz Szeplőtelen Fogantatása tiszteletére szenteltek. A bácskai ruszin görög katolikusok az új „szülőföldön” (zavičaj) is megőrizték régi szokásaikat. Továbbra is felkeresték Máriapócsot, ahol elzarándokoltak a Könnyező Szűzanya ikonjához. A többnapos zarándoklataikról nem maradt fenn írásos feljegyzés vagy eddig nem került elő, de a szájhagyomány régi papi családok leszármazottai között ma is élénken él.16 Az egyik ruszin néprajzkutató szól arról, hogy a keresztúri és kucorai hívek búcsújárásának célpontja a XVIII. században a bácsi Szent Antal-kápolna, a XIX. században pedig a szerémségi Pétervárad/Tekija és a közeli Doroszló volt.17 Ezek a földrajzilag közeli katolikus kegyhelyek a II. József idején elrendelt búcsújárási tilalom után is fennmaradtak, és szolgálhatták a hívek lelki igényeit, de Máriapócsra, mivel több napi járóföldre volt ezektől a görög katolikus hitközségektől, már nem lehetett elzarándokolni. S talán a sajátnak mondható kegyhely hiánya meg a Bácskában, Szerémségben és Bánátban kialakult ortodox szentkutak kiterjedt hálózata is inspirálhatta, hogy megszülessen, létrejöjjön a meggyespusztai „sztudenka”. Erről beszédesen tanúskodik az ortodox „vodicák” térképe; a délnyugat-bácskai ruszin kegyhelyet szinte körülfogják ezek a lelki pihenést és gyógyulást adó helyek.18 Az első jelenés 1817. július 7-én volt. A már létező meggyesi „sztudenka” mellett éjszakázott egy munkás, s álmában különös hangokat hallott, majd szokatlan fény tört elő, és egy női alak is megmutatkozott. Állítólag ekkor mások is tartózkodtak a mezők, de az eseményről nem készült feljegyzés.19 1822. június 6-án 11 órakor két leány, Elisabetha Ramáts és Helena Viszlavszky a szomszédos Szentfölöp faluba tartott, és érdekes jelenségre lettek figyelmesek: különös fény töltötte be a lapályt, egy-egy pillanatban úgy tűnt, mintha lángok lobognának, s a kiismerhetetlen fényben nőalak mutatkozott, s a fényfoltokban gyermekalak is sejthető volt. A jelenségnek húsz szemtanúja volt. Az ásott kút feletti látványnak a híre gyorsan terjedt.20 A nép a papok nem kis ellenzésére csodavízként kezdte hordani a „sztudenka” vizét; s ebben nem volt sem nemzetiségi, sem vallási különbség. A kutat felkeresték katolikus magyarok, németek és szlovákok meg az ortodox szerbek is. Amikor azután a kulai hosszú évek óta vak Joseph Fischer visszanyerte szemevilágát, miután megmosdott a „vodiča” vizében - nem lehetett földi erővel meggátolni a kegyhely további fejlődését. Joseph Fischer a kútágasra gyógyulása emlékéül és hálája jeléül ikont helyezett el. A szentkút körül más gyógyulások is történtek, s ezekről az első írásos jelentést az illetékes egyházi hatóságnak, a körösi püspöknek, (vladikának). Joannes Kopcsay parochus készítette. A vladika a történteket tudomásul vette, de nem intézkedett. A racionalizmus, a II. József alatti egyházpolitika még élőnek volt mondható. Újabb kegyhelyeket nem szívesen ismertek el az egyház 14 SZIRMAI Endre 1944. 60. 15 SCHEMATISMUS 1942. 197. 16 Marija Dudás (szül. Hornyak-Kuhar) szíves szóbeli közlése. 17 VARGA, Vladiszlav 1990. 67. Ljubomir Megyesi tanulmánya a könyvecske 66-70. 1. 18 BEKIČ, Mirjana2001. 1-2. A könyv szennylapján közölt térkép. 19 VARGA, Vladislav 1990. 8. 20 BALOG Florianus 1872. 578. 33