Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Székelnyé Kőrösi Ilona: A cigányság a társadalmi munkamegosztásban
SZÉKELYNÉ KÖRÖSI ILONA A CIGÁNYSÁG A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁSBAN Kecskeméten a 16-17. századtól kezdve követhetjük a cigányság megjelenését, a helyi társadalomba való beilleszkedését és a társadalmi munkamegosztásban való részvételét. Kecskemét a Duna-Tisza közén évszázadokon keresztül a befogadó város szerepét töltötte be, a különböző nemzetiségű, vallású és foglalkozású jövevények mellett a cigánysággal szemben is toleráns volt. A 17-18. században a várost és a Koháry fóldesurakat lóidomítók, patkolók, érvágók, fémművesek, fegyverkészítők szolgálták, és közismertek voltak a muzsikus cigányok is. A 19. század elején ingyen telkeket kaptak a városban a letelepedéshez. A korabeli források - pl. a rendelkezésre álló összeírások1 - arról tanúskodnak, hogy cigány embereket az általuk művelt mesterségekben a legkülönbözőbb helyeken foglalkoztattak hatóságok, magánszemélyek, intézmények, egyházak egyaránt. Újabb adatok is kerülnek elő a cigányság foglakoztatására vonatkozóan, példaként a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárának levéltári részlegében található gondviselői számadáskönyvekre utalnék, amelyekben cigányok által végzett munkák kifizetéséről van szó.1 2 A 19. század végi cigányság sokszínűségéről és foglalkozási összetételéről az 1893- as országos cigányösszeírás ad átfogó képet. Ennek anyaga 1895-ben nyomtatásban is megjelent.3 Kecskemét összlakossága ekkor 48 493 fő, a cigány lakosság 0,93%: 453 fő (224 férfi, 229 nő), túlnyomó többségük állandóan megtelepedett, egy részük huzamosabb itt tartózkodó zenész, és végül 32 vándorcigány 2 kocsival és 5 sátorral. A táblázatokat kommentáló részben a cigányok és a különböző nemzetiségek viszonyáról a következőket olvashatjuk: „Ami az ország nemzetiségeit illeti, a cigányok inkább az oláhok lakta vidéken vannak nagyobb számban. Általában véve jól megférnek a magyarral. A földrajzilag elég rossz helyzetű tótok közt is elegen vannak s helyenkint a szerbek közt is. A német természet merőben ellenkezik a cigánnyal. A rutének közt igen kevés a cigány. ” Kecskemétre is érvényes volt az általános Duna-Tisza közi helyzet: a zenész cigányok magas aránya és a napszámosok növekvő létszáma. „Az Alföld kemény, szigorú földműves munkája nem való a cigánynak, de a munkáskéz hiánya itt mégis aránylag sok cigány napszámost foglalkoztat. A zenész elemnek azonban éppen a zsíros alföldön van eldorádója ” - írták ugyancsak a szöveges magyarázatokban. Az ismertetések szerint a hagyományos cigány iparok, főként az Alföldön, kivesző félben vannak, de azért jónéhány régi cigány mesterség és tevékenység felsorolását megtaláljuk az összeírásokban a zenészek, napszámosok és kovácsok, szegkovácsok, rézművesek mellett, pl. kolompár, gyepmester, kosárfonó, kötélverő, madzagkészítő, tapasztó-és sármunkás, vályogvető, üstkészítő, lókupec, kereskedő, házaló, zsibárus, fémgyűjtő. Az egyéb kategóriában szerepeltek a cigány kéj nők, a foglalkozás nélküliek keresetforrásainál pedig a következőket sorolták fel: koldulás, jövendőmondás, kártyavetés, kuruzslás, lopás, csavargás, eltartott, községi segélyezett.4 1 Kecskemétre vonatkozóan IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1993., megyei áttekintés: MÉSZÁROS László 1975. 2KREK E. 8. köt. Gondviselői bevételi és kiadási naplójegyzetek 1702-1706. Pl. „Mátyás czigánynak ajtósarokvasra”. 3 CIGÁNYÖSSZEÍRÁS, 1895. Táblás kimutatások. 4 A foglalkozásokat értelmiség, őstermelés, bányászat és kohászat, iparok, kereskedés, közlekedés, zenészek és egyéb csoportokra bontották. Az iparok jegyzéke: bádogos, csengőkészítő, csipkekötés, csizmadia, csizmafoltozó, cipész, dohánygyűjtő, dögnyúzó és gyepmester, fakanálcsináló, favágó, fonás és szövés, fúrókészítő, fuvaros, hordár, kosormaszövés, kefekötő, kéményseprő, késes és köszörűs, kolompár, kosárfonás, kovács, 127
