Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Nagy Abonyi Ágnes: Zenta nemztiségei a XIX-XX. század fordulóján készült fényképeken
Nemzetiség / nyelv Lakosok száma Vallás Lakosok száma Magyar 36 938 Római katolikus 35 753 Német 217 Görög katolikus 40 Tóth 47 Ágostai 59 Oláh 22 Evangélikus-református 112 Rutén 3 Unitárius 3 Horváth 3 Izraelita 1 264 Szerb 7 343 Görög keleti 7411 Egyéb 59 Egyéb 44 A letűnt kor mezővárosi hangulatát egymást kiegészítve próbálják bemutatni válogatott fotóink. A XIX. század közepén, vidékünkön még sokan saját készítésű fehér kendervászon ruhában jártak. A bodros szerb vászonból főleg ingvállat készítettek, amelyet a szerb nép aranyhímzéssel díszített. A magyar lakosság körében a női felsőruházatból a múlt század derekán a gyári anyagok már kiszorították a vásznat, az alsóruhákat, az inget és a pendelyt azonban még a XIX-XX. század fordulóján is ebből varrták. A férfiak nyári hétköznapi viselete még a XX. század elején is a vászoning és a vászongatya volt, de ünnepi viseletűkben már szintén megjelentek a gyári posztóanyagok. A bemutatott fényképeken nemre való tekintet nélkül is érzékelhetjük a különbségeket a társadalmi rétegeződés, az életkor, a városi, illetve a falusi kultúra meghatározó jegyei alapján. A női viselet mindig igyekezett a divat hatását követni. A magyar asszony ünnepi alsó-öltözetéhez tartozott a fehér ing, a pendely, a slingelt alsószoknyák. Az ünnepi felsőszoknyát a nő életkorának megfelelő színben, finomabb selyemből vagy bársonyból varrták, melyhez a szoknya hosszánál tenyérnyivel rövidebb kötény tartozott. Fedetlen fővel csak a lányok jártak. Az asszonyok kontyba tűzték a hajukat, fejükre alsó, majd felső fityulát, illetve kendőt kötöttek. A fehér vászonból és pamutból készült ruhaneműt fehérrel, illetve később a parasztasszonyok - különösen faluhelyen - színes, Felsőhegyen például bordós-piros pamuttal hímezték. A jó minőségű festett kelmét csak a módosabbak tudták megvásárolni. Néprajzilag nem határolhatjuk be szigorúan Zentát vagy Zenta környékét egy meghatározott tájegységbe sem, de hagyomány világának alakulására nagy hatással volt a nyugat-bácskai és az észak-bánsági szomszédok paraszti kultúrája egyaránt. Ennek megerősítését szolgálják a néprajzi kutatásban is felhasznált dokumentumfotók, amelyekre úgy tekintünk, mint a fényképészeti médium egyik legkifejezőbb megnyilvánulási formájára.4 Bácskai népviseletről nem beszélhetünk, mivel nem alakult ki csakis e városhoz kötődő jellegzetes viseletegyüttes, amely ilyen formában jutott volna el a köztudatba. Bonyolult, sokrétű jelrendszer alapján azért bizonyára saját korának a viseletét meg tudták különböztetni az emberek. Tudták, hogy mit viselhet nemének, korának megfelelően valamint a társadalmi, anyagi helyzetéből kifolyólag a módos vagy szegényebb iparos, a gazdag vagy közép-paraszt, a kereskedő, a hivatalnok vagy. más magasabb funkciót betöltő képviselő. Sok esetben, írott forrás vagy más jelzések hiányában a fényképeken látható emberek viselete alapján csak következtetni tudunk a fényképezés idejére és helyére. 1 1 DREZGIČ, Olivera 1993. 150. 115 I I
