Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Perbeszédek Rózsa Sándor bűnperében az Aradi Királyi Törvényszék delegált tanácsa előtt Szegeden 1872. december 24-én

nálkoznak, nem kell nékem azokat kutatni, keresni, mert még maga a vád is Rózsa Sándort védelmezi.

Elmondotta ugyanis a kir. ügyész úr, miként R. S. 1837-ben elkövetett rablásaiért IV2 évi börtönbüntetésre és 150 botütésre elítéltetvén, börtönéből megszökött, és az 1844-dik évben büntetlen visszatérésért azon ígéret mellett folyamodott, hogy magát becsületesen fogja viselni. Kell-e nagyobb védelem R. S-ra mint ezen egyetlen körülmény? nem igazolja-e ez azt, hogy R. S. nem akar gonosztevő lenni, nem akart rabló s haramia lenni, ő vissza akart térni a társadalomba, melynek ajtaja előtte kérlelhetlen szigorral bezáratott. Ha vizsgáljuk az elkövetett bűntettek évszámait, meg fogjuk találni, hogy R. S. ellen 1845-dik évig kis mértékű tolvajsá- gok vannak igazolva, és kalandos életének elhírült cselekményei ezen idő utánra esnek; ki tette tehát Rózsa Sándort rablóvá? nem kell ezen kérdésre felelnem, megfelelt erre a kir. ügyész úr vádbeszéde, s hogy R. S.-ban ezen megtérési vágy nem volt ostentatio,28 mutatja, hogy 1848-ban a szorongatott haza szolgálatára önkényt ajánlkozott, 230 lovast gyűjtött, az alföldi táborba lement, s Vetter parancsnokló tábornok fényes bizonylata szerint magát az ellenség előtt oly kitűnően viselte, hogy egy alkalommal maga saját kezével 12 ellenséges táborbeli embert tett harczképtelenné, Lagendorfnál pedig egész csapatával jelen lévén, szintén vitézül harczolt.

A forradalom lezajlott, harczosaink leverettek, törvényeink, alkotmányunk eltiportatott, és bekövetkezett egy siralmas korszak, melynek leghívebb képét adja egyik költőnknek felkiáltása: „A rengetegben kik bujdokolnak, Vadak helyett mind vérző honfiak." Ezek közt volt R. S. is, ki most már nem csak bűntetteiért, de erényeiért is üldöztetett, s most már nem csak rabló, de lázadó is volt.

Üldöztetvén nem térhetett vissza a békés óhajtott házi tűzhelyhez, belekergettetett ismét erővel a bűnökbe; s mi lett a következmény? az, hogy 1856-ban saját keresztkomája fogatta el cselédeivel, mert fejére 10,000 forint jutalom volt téve.

Megkegyelmeztetése után Péterváradról hazatérve, voltak kik bámulták s rajongva vették körül, de jó tanáccsal segíteni átallották; voltak mások ismét, kik a bűn sikamlós útjaira vezették. R. S.

28 Ostentatio: kérkedés.

138