Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
kerülni akarta annak, hogy valaki a múlt idők politikai bűnei miatt börtönben maradjon. A kormány tisztelettel hajolt meg a legmagasabb intenció előtt, de csak a következő év tavaszán, Mária Valéria király kisasz- szonynak április 22-én történt születése alkalmából, megtette a több oldalról kívánt felterjesztést. Rózsa Sándor 1868 április végén teljes bűnbocsánatot nyert, s ennek folytán szabadon bocsátották a péterváradi börtönből. A várbeli főprófosz ez alkalommal a következő személyleírást adta ki róla: „termete közép, arca hosszas, haja gesztenyebarna, homloka magas, lapos, kissé hátranyomott, szemöldökei gesztenyebarnák, szemei szürkék, tüzesek, szúró tekintetűek, orra hosszú, egyenes, hegyén mintegy kettéhasított, orrlyukai alatt kinyíló orrcim- pával, bajúsza barna, keményen előreálló, álla hegyes, kézcsuklóin és combjain sebhelyek nyomai láthatók." Ilyen előzmények után tért vissza a rablókirály, szabadsága teljes birtokában oda, ahonnan tizenegy év előtt, mint vasravert rabot elszállították. S ezzel életének egy újabb korszaka nyílt meg. Miként használta ezt fel: ennek leírása képezi Rózsa Sándor élete történetének, s a vele összefüggő korrajznak utolsó fejezetét. XV. A megkegyelmezett A bűnös javulásának első feltétele, hogy szakítson a bűnnel. Ámde ez nem könnyű feladat. A bűntett nem olyan, mint a kimondott szó vagy lehelet, mely rezgésbe hozza a levegőt, azután elenyészik a semmiségbe. A bűntett nyomokat hágy maga után, salakkal vonja be a lelket, s midőn a bűnös ettől menekülni szeretne, rendszerint úgy jár, mint a krónikus beteg, ki csak akkor hívja segítségül az orvost, mikor már alig van mód a menekülésre. Vannak ugyan kuruzslók, kik ideig-óráig elnyomják a betegség szimptomáit és vannak képzelgők, kik azzal áltatják magukat, hogy a javulás felé közelednek, habár a betegség feltételei még 115
