Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

II. ÉSZAK-BÁCSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN

II.2.7.3. A madarasi párkány Feltehetően a 17. század végén épült a törökül is Madarasnak nevezett vár annak a védelmi vonalnak a tagjaként, mely komoly katonai feladatot látott el: a Bácskának a felvidéki magyar végváriak portyái elleni védelmét.

296 Nemcsak 70-80 fős katonasága, de „szent dzsámi"-jának ötfős személyzete is jelzi viszonylagos nagyságát és fontosságát.

297 1612-ben 83 katona és a dszámiszemélyzet öt tagja kapott zsoldot. Gyalogos állományát 25 muszlim müsztahfiz alkotta Fahmi kapitány és helyettese, Abdi parancsnoksága alatt. A hat muszlim topcsit Timurhán parancsnokolta, és ugyancsak nem volt keresztény a Perváne Aga vezette 52 fárisz között sem. A dzsámi személyzetét egy imám, két müezzin és két dzsámiszolga alkotta. 1618-19-ben a katonák száma változatlan maradt. Közülük 36-an balkáni eredetű nevet viseltek, akik között keresztények, tatárok és új muszlimok is voltak. Ekkorra szinte a teljes vezérkar kicserélődött. A müsztahfizok új vezetője Mehdi aga lett (helyettese maradt Abdi), a topcsiké Redzseb Abdullah, a fáriszoké pedig Ali Hüszejn. A dzsámiszemélyzet száma négyre csökkent, köztük hárman régi alkalmazottak voltak.

298 1628-1629-ben ismét öt dzsámiszolgának fizettek bért, nekik naponta 41 akcse járt, a 31 müsztahfiz és topcsi 188, az 52 ulufedzsi (lovas) pedig 348 akcse jövedelmet kapott.

299 Az adatok összevetése az azonos időből származó bajai zsoldjegyzékkel szintén azt jelzi, hogy a madarasi párkány komoly erődítmény lehetett, vagy esetleg védelmét valamilyen ok miatt éppen arra az időre erősítették meg. Erre utal a bajainál több mint másfélszer annyi dzsámiszolga és ulfedzsi, bár a müsztahfizok és topcsik száma Baján ekkor valamivel több. A madarasi török erődítmény helyét Kőhegyi Mihály a ma Katymárhoz tartozó, „turski grad"-nak (törökvár) nevezett, 200-300 m hosszú, 100-150 m széles, 2-4 m magas, egykor minden oldalról vízzel körülvett dombon vélik megtalálni: „A Madarastól délnyugatra, Katymártól délkeletre, a Roglatica dűlőben fekvő [...] domb jól kiemelkedik környezetéből. A domb déli felén állott a vastag gerendák és cölöpök párhuzamos sora közé döngölt, földből készült palánk. Belül azonban téglából falazott épületeknek is kellett állniok, mert régészeti terepbejárások során nyomait megtalálták. A kövek és fehérmárvány töredékek bizonyára a dzsámiból származnak. "

3 A szemléletes leírás ellenére kevéssé valószínű, hogy itt állt volna a török vár, erre legalábbis régészeti adataink nincsenek.

301 A „gradina" megjelölés egyébként minden esetben késő középkori templommaradványokra utal (Bácsalmás-Gradina, Gara-Gradina), és Katymár-Gradinán is embercsontok kerültek elő a téglatörmelékek között, jelezve, hogy ott is hasonló építmény állhatott. Véleményem szerint a madarasi török vár, melyhez még a közelmúltban is kötődtek helyi legendák,

302 a Madaras-Telecskai dombok lelőhelyen keresendő.

303 Kőhegyi Mihály a palánk építésére vonatkozóan ellentmondó adatokat közölt. Először a balkániak szerinte 1556-1559 közötti betelepítésénél jegyezte meg, hogy az új népesség „a bajai és a madarasi palánkot körülvevő" falvakba települt. KŐHEGYI Mihály 1998 177.; Néhány oldallal később azt írta, hogy a madarasi palánk „nem a hódoltság korai szakaszában készülhetett, mert akkor az 1565-ös és 1568-as zsoldjegyzékben bizonyára előfordulna neve a környező várak társaságában. " U.ott 181. 297 HEGYI Klára 2007 II. 965. 298 HEGYI Klára 2007 II. 965-967. További adatok és nevek ugyanitt. 299 KŐHEGYI Mihály - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1976 25.; KŐHEGYI Mihály 1998 181.; Közös forrásuk: VELICS Antal - KAMMERER Ernő 1886 432. 300 KŐHEGYI Mihály - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1976 20.; KŐHEGYI Mihály 1998 181. JÜ1 A területen soha nem folyt feltárás. Kőhegyi Mihály egy 1962. évi helyszínelésekor csak ezt jegyezte fel: „A községtől Dre elterülő dombon egykor a török palánkvára állott. A területen emberi csontok és cserepek hevernek. " Kőhegyi Mihály helyszínelése, 1962. RégFüz. Ser.I. No. 16. 1963 82.; Bár igen gyakran használták fel a hódítók a meglevő épületeket saját céljaikra átalakítva, erre a lelőhelyen semmi nem utal. 302 „Egy rokonommal megismerkedett a háborúban egy török és emlegette, hogy az ősei sok kincset hagytak itt nálunk háború után eljött 924-ben valami írással és a közlegelőn pincét keresett két domb között és máskor egy dombot is nézett, hogy török vonuláskor ott eltemetve sok kincs fekszik benne, mert mellette vezetett egy régi országút a kíjóson (Kígyós patak WE), most is meglátszik a helye. Ez az út valamikor Bajától Zomborba vezetett. Az a török ember nem volt tisztában a tereppel és a régi írással, jó helyen járhatott, de nem ismerte ki magát és azzal távozott, hogy kutassuk ki ezeket a helyeket, de az írást nem akarta itt hagyni, csak meghagyta, ha megtaláljuk, írjunk neki, de hát nem kereste senki idáig. " Ifj. Burányi István levele, 1934. KJM RA 69.300; „paplaposnak hívják [...j és egyszer jöttek a török urak, kivezette őket oda és két vastagja között kivették a vasládát, hogy mi volt benne, nem tudjuk. " U.ott. 33 „A Telecskai dombok lábánál levő nagy gödörből évtizedek óta téglát termelnek ki éjszakának idején a falu lakosai, s a legenda szerint már egy vasládát tele pénzzel találtak ezen a helyen. A feltárást a gödör szélén kezdtem meg. [...] A téglák