Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten

Jeles napok, ünnepek

175

A régi kecskemétiek számára is az esztendő ünnepei és az emberi élet fordulói, jeles napjai adtak alkalmat a társas együttlétre, evés- ivásra, mulatozásra.

Az egyik legtöbbször leírt kecskeméti népszokás a bikahajsz, amelyet Jókai Mór is megjelenített Hétköznapok című regényében. A szokás eredetét Hanusz István a szarvasmarhavágás megkezdésével magyarázta. A régi kecskeméti gazda és családja a télen át általában sertés- és birkahúst, valamint aprójószágot, baromfit fogyasztott. Ez a gyakorlat és a nagyböjt előírásai korlátozták a mészárszéki húsfogyasztást. A látványos ünnepség a böjt után kezdődő marhavágás ünnepélyes bevezetését is szolgálta. (A fölszalagozott, aranyozott szarvú, legyőzött bikát a bikahajsz helyszínéről egyenesen a vágóhídra vitték.)

Húsvét hétfőn a város népe „Emmausba ment", vagyis a Mária-kápolna melletti népmulatságon vett részt. Mint Hanusz István írja, „a Mária-kápolna gyepén ekkor mézes-bábosok ütötték föl sátraikat, Laczi-konyhások sütötték a friss czigánypecsenyét, mely jól esett a foszlós kalácshoz, a finom béléshez, a tojásos pereczhez, az oltásos pogácsához, mit az anyjuk rakott a kocsi ládájába. Lebegő piros pántlika szalagok jelölték a ponyva alkotmányt, hol a jó bort mérték, húzta a vályogverő czigány, versenybírák az öregek voltak, mások tánczoltak, a legfiatalabb sutnyónép czikázó kifutósdit játszott".16

Kiemelkedő családi esemény volt a lakodalom, amely mindig a régi szokások és az új divatok színpompás kavalkádját mutatta, s amelynek keretében fölvonultatták a legkedveltebb, legjobb ételeket. A 19. század végén - a 20. század elején az Alföldszerte egységesü16 HANUSZ István é. n. [1894] 71-76.