Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VII. HAGYOMÁNY ÉS KÖLTÉSZET

2. Elnevezték felségsértő pártütőknek, kik a magyar szabadságért harcra kéltek S uramfia az ítélet akasztófa, mintha gyáva útonállók lettek volna 3. Mintha méltók sem volnának egy lövésre, katonához, férfiúhoz illő végre Nyillik már a tömlöcajtó vasas zárja, jertek-jertek hü magyarok a halálba 4. Búcsúzzatok el egymásról mindörökre, úgy menjetek s úgy szálljatok jobb életre Ki is jöttek vérző szívvel valahányan, elbúcsúztak egy-két szóval katonásan 5. Jertek, pajtás az Istenhez fel az égbe, hogy fordítsa szemeit a magyar népre Oh, mi' boldog, kit előre nevezének, hogy halálát legelőször ő nyeré meg. 6. Jaj, de bajos, kit végsőnek hagytak hátra, hogy bajtársai szenvedését végigvárja Damjanichot hagyták végső vértanúnak, hogy bár mindig elől állott a csatába 7. Kegyetlenül haragszik rá minden német, számtalanszor fődhözverte őkelméket Ott áll köztük bunkójára támaszkodva, mint egy dűlőn lévő templom tornya 8. Mint egy tigris, mely vas közé vagyon zárva, ingerelő gyermeksereg játékára Isten veled, szabadságom keresztfája, itt halok meg hóhéraimért nemsokára 9. A németek buta képpel bámulának, hogy mily könnyen mond jóéjszakát a világnak Mintha nem is halál lenne szenvedése, mintha nem a sírba, hanem bálba menne S megforog már a hóhérok kötele, hogy számoljon egy magyar hős életére 10. Damjanich most így kiált fel nyugalmában, vigyázz fatyu, fel ne borzold a szakállam / Aradi vár, aradi vár, halál völgye, híres magyar hősök temetője. Vérüljenek rajta mindig vérvirágok, elfelejthetetlen legyen gyászhalálok! Vérüljenek rajta mindig vérvirágok, elfelejthetetlen legyen gyászhalálok! Jegyzet : A közlés alapja az 1-10. versszak magnetofonfelvétele, Varságon, 2000. március 22-én. Énekelte: Fancsali Gáspámé Tamás Teréz (1943), Forrásköze 148. Az aradi vértanúk nótája. A XX. század végén férfihalott virrasztójában a rózsefüzér-mondás előtt füzetből énekelték. Némely énekvezetők már nem tudták. Az énekes asszony ezt az éneket apjától, Tamás Dobogós Mártonttói tanulta, aki ugyancsak énekvezető volt és 65 éves korában 1966-ban halt meg. Tamás Dobogós Márton, bár énekes füzetében le volt írva, az aradi vértanúk nótáját kivülről tudta. Sokszor elénekelte az általa vezetett forrásközi olvasótársulat üléseinek végén is, ahol a társulati tagok vele együtt, füzet nélkül „fújták" a hosszú szöveget. Párhuzamai: KÁLMÁN Lajos 1952. 297-299. - Az éneknek önálló tanulmányt szentelt: SÁNDOR István 1967. - MÁNDOKI László 1970. További irodalommal.