Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

I. VARSÁG, A HAVASI SZÉKELY TANYAKÖZSÉG

nyás területeket foglalta magába: Bagzos, Tisztás, Központ, Forrásköze, Sólyomkőhegye. A felsorolt tanyás területek irtásterületeknek tarthatók. Együttesen is a varsági határ kisebb részét alkották. A varságinak nevezhető föld nagyobbik részét bolygatatlan hegyi őstájnak számító erdők és erdős legelők borították. A Varság név sorsa A XX. század előtti oroszhegyi egyházi és községi iratokban a későbbi Varság község területét az Ország havasa, a Küküllőn túl, illetve a Havasok összefoglaló névvel jelölték. A havason lakókat „erdei lakosok", „havasi falusfeleink" és hasonló megnevezésekkel illették. Máskor a terület természeti okokból elhatárolódó alkotóegységeit a maguk régi nevén önállóan Bagzosnak, Tisztásnak, Forrásközének, Sólyomkőnek, Küküllőnek nevezték. (A Központ helynév XX. századi fejlemény.) A Varság név régi pataknévből a XX. század elején vált a „Küküllőn túli" oroszhegyi havasi területek összefoglaló nevévé, illetve a létrejött új tanyaközség hivatalos Varságtisztás, majd Székelyvarság nevének részévé. A névadó Varság pataka első okleveles említése 1598-ból maradt fent. Az oroszhegyiek varsági szállástartása A varsági szórványtelepülés nem egyik napról a másikra és nem egyszerű oroszhegyi kitelepüléssel jött létre, hanem hosszú évekig, évtizedekig, sőt évszázadokig tartó gazdaságtörténeti folyamatok eredményeként alakult ki.

1 A szétszórt varsági porták előképeinek azok a magánbirtoklású irtáskaszálók tekinthetők, amelyeket az oroszhegyiek irtottak havasi erdeikben, és amelyeken időszakosan használt épületeket építettek. A szállásnak nevezett határbeli gazdasági telephelyet évtizedeken, esetleg évszázadokon át használták. Nyáron, szénamunkák idején, a varsági szálláson tartózkodott az irtáskaszálót birtokló oroszhegyi család apraja-nagyja. Télen, illetve a tél egy szakaszában férfiak, elsősorban gazdafiak és szolgalegények etették, gondozták a szálláson teleltetett állatokat. Ez a szálláshasználati forma a XIX. század közepéig valószínűleg általános volt. A XIX. század közepén, illetve a század második felében sok oroszhegyi család kiköltözött varsági szállására, azonban a havasokon élők még ekkor is ezer szállal kötődtek falusi házukhoz és rokonaikhoz. A XX. század végére csak egy-két oroszhegyi szállás maradt mutatóba Varság határában. Történeti adatok tanulsága szerint a XVI. század végén és a XVII. században már léteztek időszakosan használt szállások Udvarhelyszék területén. 1592-ben Oroszhegy és Fancsal perében emlegettek pajtával ellátott teleltető szállásokat, amelyek a mai Varsághoz közel, a Nyulad nevű oroszhegyi határrészen álltak. 1791-ben egy oroszhegyi adásvétel során „Küküllőn túli", vagyis a mai Varság területén fekvő irtáskaszálót emlegettek. 'A varsági szórványtelepülés kialakulására részletesen: BÁRTH János 1998., később önálló kötetként: BÁRTH János 2001/a. - Az egész I. fejezet forrásait a fenti tanulmányok lábjegyzeteiben találja meg az olvasó.