Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG
nak rokonai laktak Varságon, közülük kerültek ki a vásárlók. A festett képeket felgöngyölve, sirítve hozták el Varságra, és varsági asztalosokkal rámáztatták be. A varsági házak szobáinak, lakókonyháinak falán a szentképek mellett keretezett családi fényképek is függtek. Ezek többsége teljes családokat, házasulókat, házaspárokat, testvéreket, katonacimborákat, hetyke katonafiúkat, diákokat ábrázoltak. Előfordultak a templom közelében vagy a templomban készített elsőáldozó és bérmálkozó képek is. Kevés kép származott a XX. század első harmadából, udvarhelyi és parajdi fényképészek műhelyéből. A legtöbb falon függő családi kép az 1940-es, az 1950-es és az 1960-as években készült. A varsági népi emlékezet az 1940-es, 1950-es évekből az udvarhelyi Kováts István fényképész nevét őrizte meg. 31 Sok fényképet készített Varságon Sánta Árpád, aki 1938-tól 1970 tájáig a varsági templom mögött lakott. Sóváradról vénlegényként került Varságra, mészárosként dolgozott, közben méhészkedett, órákat javított, kedvtelésből fényképezett. Felvételeit Udvarhelyen hívatta elő. Nyomtatott imakönyvek A XX. század végén a legtöbb varsági asszonynak volt valamiféle nyomtatott imakönyve. A Varságon fellelhető imakönyvek többségét a XX. század második felében Gyulafehérváron, az erdélyi püspökség székhelyén adták ki. Ezeket az imakönyveket a helyi plébánián árulták, és a varságiak leginkább ott vásárolták. Sokkal ritkábbnak számítottak azok az imakönyvek, amelyeket a XX. század első felében vagy a XIX. században adtak ki. Ezeket az imádságos varsági asszonyok nagy becsben tartották, nemzedékről nemzedékre örökítették. Előfordult, hogy Udvarhelyen újraköttették. Sorsukat, történetüket számontartották. Kedvelték Varságon Földes Zoltán: Mennyei szép koszorú című imádságos és énekeskönyvét, amelynek nyolcadik kiadása a kicsi magyar világ idején jelent meg Kolozsváron. A csíksomlyai búcsúban lehetett kapni az 1940-es évek második felében is. Az akkori búcsújáró fiatalok, a XX. század végének idősei, Somlyón vásárolták meg, és használták egész életükben. Ez a könyv valószínűleg azért is különösen megnyerte a varsági asszonyok tetszését, mert a többi imakönywel ellentétben részletesen elmagyarázta a különböző ünnepek szertartásait, és ferences kiadójához méltóan sok olyan szöveget is közölt, amely a népi ájtatosság körébe tartozónak tekinthető. Hasznos imakönyvnek tartották és nagyon megbecsülték Bartha István: Ájtatos társulatok imádságos könyve című művét, amely Veszprémben jelent meg 1911ben. Következésképp, még 1920 előtt, a Székelyföld Magyarországhoz tartozása idején került Oroszhegyre, illetve Varságra. 2001 tavaszán a sólyomkői rózsafüzér társulat egyik délutáni összejövetelén e sorok írója aktív használatban láthatta Bartha István: Az oltári szentség, Mária Társulat és minden ájtatos társulatok imádságos könyve című, nagy méretű könyvét, amelyet 1897-ben Kner Izidor adott ki Gyomán. A könyv ugyancsak a XX. század 31 Idősebb Kováts István, Udvarhely híres fényképezője 1942-ben meghalt. Az emlékező varságiakat bizonyára fia, ifjabb Kováts István fényképezte. Vö.: VOFKORI György 1998. 11-14.
