Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
Szentbúcsú A varsági nép számára a búcsújárás, a zarándoklat mindig a csíksomlyai kegyhely pünkösdi felkeresését jelentette. A XX. század közepén is és a XX. század végén is évente körülbelül 50-100 varsági kelt útra, hogy a híres Csíksomlyón „Szűz Mária vendége" lehessen. A búcsújárók között mindig voltak idősebbek és fiatalabbak egyaránt. Legtöbben nemcsak egy, hanem több esztendőben is nekivágtak a nagy útnak. A XX. század végén emlegettek egy Józsa Trézsi nevű hajdani varsági asszonyt, aki 1949-ben azt mondta fiatal búcsújáró társainak, hogy már huszonnyolcadik alkalommal zarándokol Csíksomlyóra. Románia területén 1949 és 1989 között 40 évig tilos volt országúton proccesióval búcsújáró helyre vonulni. Ezért a varságiak is, más falvak népéhez hasonlóan csak egyénileg kereshették föl a csíksomlyai kegyhelyet. A XX. század végén az idősödő varsági adatközlők, ha a somlyai búcsú került szóba, fiatalkori nagy vallási élményükre, az 1948-as, 1949-es processiós búcsújárásra emlékeztek. így e tanulmányban is az 1948-1949. évi búcsújárás példáján keresztül mutatom be a varságiak kegyhelylátogató buzgalmát. Az 1940-es évek második felében Tamás Dobogós Márton forrásközi társulatvezető volt a varsági búcsjárók előénekese, keresztvezetője. Jól ismerte a Csíksomlyó felé vezető utakat. Természetesen nem a kövezett országutakat, mert azok nagy kerülőt jelentettek volna, hanem a hegyeken, erdőkön átvezető szekérutakat, ösvényeket, amelyekkel jelentős mértékben meg lehetet rövidíteni a gyaloglást. Számontartotta a lehetséges szálláshelyeket, az évenként újra és újra igénybevett csűröket. A keresztvezető a több napos gyaloglás alatt előénekelt és előimádkozott a népnek. Az előéneklést diktálássdl végezte, vagyis soronként előremondta a szöveget, és a nép utána elismételte. Felügyelt a ment rendjére. Lassú lépés az élen! kiáltotta időnként. Ha éneklés közben észrevette, hogy valakik beszélgetnek, viháncolnak, különös felemelt hangon mondta az ének szövegét: Szentséges Szűz Mária... és közben megrovó pillantásokat vetett a helytelenkedőkre. A kegyhelyen beköszöntött és elbúcsúzott. Közben szervezte, irányította a somlyai szakrális cselekedeteket. Tamás Dobogós Márton előtt, a XX. század első felében Tifán (Tócca) Gergely vezette a varságiakat, amikor Somlyóra zarándokoltak. A varsági búcsújárók gyalog tették meg az utat Varság és Csíksomlyó, illetve Csíksomlyó és Varság között. A menetet legtöbbször 2-3 sátoros szekér kísérte, 194 amelyekre az emberek felrakták a csomagjaikat. A gyalogosok és a szekerek útja időnként elvált, mivel a szekerek a kövezett országúton haladtak, a gyalogosok pedig rövidebb erdei utakat választottak. A menet és a hozzá tartozó szekércsoport azonban az előre megbeszélt helyeken és időpontokban újra és újra találkozott. Az emlékezet egy esetről tud, amikor hat szekér kísérte a búcsúsokat. Ez 1949-ben történhetett, amikor az atyhaiakkal egészült ki a varsági keresztalja. 1949-ben a hatalmi tényezők már nem nézték jó szemmel a búcsújárást. Az atyhaiakra különösen komoly veszély leselkedett a lakóhelyükhöz közeli, de útba eső Korondon, Farkaslakán, Udvarhelyen. Ezért a Korondi hegy tanyavilága felé vették útjukat. Atkeltek az erdőkön, és Varságra érkezve, csatlakoztak a varsági búcsújárókhoz, akik ugyancsak erdőkön keresztül mentek Kápolnásfaluig.
