Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
Az egészségvédelem megszervezése A csíkszentgyörgyi többfunkciójú egészségügyi intézményt, amelyet e tanulmányban röviden és egyszerűen csak egészségháznak nevezek, 1951-től 1987-ig, nyugdíjazásáig András Lajosné Dónáth Gizella bánkfalvi lakos vezette. A XXI. század elején a csíkszentgyörgyi plébános ház vezetőjeként és szakácsaként kiváló történetekkel örvendezteti meg kérdezőjét és hallgatóját az Uz-völgyi csángók 1950-es és 1960-as évekbeli egészségvédő gondozásáról. A csíkszentgyörgyi egészségház már az 1950-es években rendelkezett a „hegybéli" csángó családokról nyilvántartással, családi törzslapokkal. Az egészségház dolgozói számon tartották a terhes nőket és a kisgyermekeket. Azt szorgalmazták rendszeresen, hogy a csángó asszonyok szülés előtt néhány nappal jöjjenek be a havasokból a szentgyörgyi szülőotthonba. Ha ezt nem sikerült elérni, szülés után igyekeztek behozatni az anyát és gyermekét a szülőotthon falai közé. Bizonyos esetekben a „hegybéli" lakosnak be kellett menni a csíkszentgyörgyi egészségházba. Ilyen esetnek számított a házassági szándék. A házasulandóktól a csíkszentgyörgyi egészségház dolgozói vért vettek, amit elküldtek Csíkszeredába. Egy hét múlva jött vissza az eredmény. 1951-ben 30 vérbajos lakott Csíkszentgyörgy község területén. Közülük néhány a hegyi csángókra is jutott. Ezek kiszűrését és gyógyítását szolgálta a szigorú házasság előtti vérvizsgálat. A másik vizsgálattal a tbc-s fertőzötteket igyekeztek megtalálni az egészségügyi dolgozók. A hegybéli házasulandók is ún. röntgencédulát kaptak a csíkszentgyörgyi egészségházban. A cédulával el kellett menniök Csíkszeredába röntgenvizsgálatra. Amikor a jegyesek mindkét vizsgálaton túlestek, és kiderült, hogy nem vérbajosak és nem tbcsek, akkor jelentkezhettek a plébánián és a néptanácsnál házasságkötési szándékuk kinyilvánítása céljából. A csinódi és az egerszéki tanyai csángók ritkán szánták rá magukat, hogy a hegyeken átkelve Csíkszentgyörgyre szekerezzenek orvoshoz. Ha valakit baleset ért, vagy ha valakit megbicskáztak a bálban, általában, ha fiatalabb korosztályhoz tartozó csángó került halálveszélybe, akkor fordult elő, hogy a beteget szekérre rakták és a csíkszentgyörgyi orvos elé vitték. Egyébként a hegyekben élők a testi bajaikat a környezetükben fellelhető szerekkel és ráolvasásokkal maguk próbálták gyógyítani. Az 1950-es évek elejétől a csíkszentgyörgyi egészségház dolgozói havonta szerveztek egészségügyi ellátást a hegyi csángók körében. Egyik hónapban Egerszéken, másik hónapban Csinódon vizsgáltak és gyógyítottak. A rendszeres „kiszállásokra" legtöbbször az egészségház vezetője ment a havasokba egy szakképzett nővérrel, vagy egy egészségügyi asszisztenssel.
