Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

AZ ÚZ-VÖLGYI HAVASOK HASZNÁLATA A XX. SZÁZAD ELŐTT

határán fehérlő, középkori apszisú szentgyörgyi anyatemplomról a két falu népe közösen gondoskodott. Szentgyörgy és Bánkfalva lakossága különkülön választott magának megyebíró-t. A két megyebíró felváltva viselte a szentgyörgyi megye egészére érvényes főmegyebíró címet. A csíkszentgyörgyi „megye" ítélő fóruma, az ún. megyeszéke legtöbbször a megyetagok erkölcsi vétségeivel, a helyi egyház ügyeivel, illetve a „megye" javaival, jövedelemforrásaival, birtokainak hasznosításával foglalkozott. A határozatok, ítéletek értékelését nehezíti, hogy a „bírák" gyakran hivatkoztak a régi szentgyörgyi constitutiókra, vagyis a korábbi falutörvényekre, „megye"-rendtartásokra, „megyetörvényekre", amelyek a „bírák" és a nép számára ismertek voltak, a XX-XXI. század fordulója táján működő kutató előtt azonban rejtőzködnek. A csíkszentgyörgyi megyeszéke szűkszavú határozataiból, ítéleteiből megállapítható, hogy a XVIII. században és a XIX. század első felében a csíkszentgyörgyi és a bánkfalvi havas, vagyis az Uz-völgyi táj nagy része a „csíkszentgyörgyi nemes megye" birtokában volt. A területet a „csíkszentgyörgyi nemes megye havasa"-ként emlegették. Csinód, Egerszék, Lesőd, Aklos táján, a havasi erdők, legelők, kaszálók világában a csíkszentgyörgyi főhavasbíró felügyelt a rendre, a „nemes megye" régi konstitutióinak betartására. A bükkerdőkben a „megyetagok" sertéseit makkoltatták karácsony előtt a „megyegyülés" által megfogadott sertéspásztorok. A „megyegyülés" döntött a juhtartó cimboraságok legeltetési területéről, az esztenák helyéről. A „havasi csordák" marha- és lópásztorait is a „megyegyülés" fogadta. A „megyegyülés" szabta meg a „havasi pásztorok" kötelezettségeit és járandóságait. A „megyeszéke" ítélkezett a havasi misemulasztók, káromkodók, és a legkülönfélébb havasi kártevők, törvényszegők ügyében. A „megye" vezetői döntöttek arról, hogy ki vághatott épületfát, ki főzhetett hamuzsírt a havasi erdőkben. A csíkszentgyörgyi megye tehát ura és gazdája volt a megyét alkotó két falu közös havasának. Mondhatnánk, a csíkszentgyörgyi megye a havasok vonatkozásában azt a feladatot látta el, mint a legtöbb havasbirtokló település falusi, mezővárosi kommunitása. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Csíkszentgyörgyön a piacbírót, vásárbírót is a megye választotta, és a piaci árusító helyeket a megye adta el, vagy pl. a mészárszéket is megye felügyelte, megállapíthatjuk, hogy a csíkszentgyörgyi megye olyan irányító, gazdasági szervező tevékenységet végzett, amely a legtöbb faluban a községi önkormányzatra tartozott.

77 Jellemző, hogy amikor a megye fontos gazdasági határozatait akár 10-15 tisztségviselő és hűtős is aláírta, a két falusbíró neve általában a ranglétra alját jelentő helyre került. 77 E sorok írója külön tanulmányban kívánja elemezni a csíkszentgyörgyi megyeszéke jegyzökönyveit, a csíkszentgyörgyi megye működését. Itt csak a havasi vonatkozásokkal foglalkozik.