Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
A csinódi közelmúlt Fentebb érintöleg szó esett már a csinódi temetőbeli misékről. Ezek úgy zajlottak, hogy a pap egy féltetős szín alatt misézett, a nép pedig az építmény előtti szabad térségen állt. A közös temető, miként az egerszéki is, 1956-ban nyílt meg. A lakosok közmunkával körbekerítették. Alsó részén ugyancsak fából fölépítettek egy három oldalán zárt, első hosszanti oldalán nyitott, féltetős, zsindellyel fedett színszerü épületet, amelyet a székelyföldi tájakon általában árnyéknak, Csinódon födésnek neveznek. Egy harangláb is állt a közelében, amelyet a Lenes patakából telepítettek át. Mivel a csinódi templomépítési kísérlet az 1950-es évek második felében kudarcba fulladt, és a csinódi templom más helyen és más körülmények között csak 1996 táján készült el, a temetőbeli nyitott födés közel négy évtizedig a csinódi tanyavilág egyik szakrális központjának számított. Temetések alkalmával a legtöbb gyászoló család misét mondatott a födés alatt. A temetői féltetős épület különösen nagy szerephez jutott Szentháromság vasárnapján, amikor alatta celebrálta a pap a csinódi búcsú ünnepi miséjét. Az előtte húzódó gyöpes térség olyankor megtelt emberekkel. A ragyogó kora nyári napsütésben eljött Csinód apraja-nagyja. Ott álltak az egerszékiek és a Gyimesből, Kóstelekről és a székely falvakból érkezett vendégek is. A csinódi temetőkertben megtartott Szentháromság-napi szabadtéri misék a csinódi ak, az elszármazott csinódiak, valamint más helységekben lakó rokonaik, ismerőseik kiváló találkozási alkalmaiként élnek az emlékezetben. Úz-völgyi körösztalja Csíksomlyón A tanyai népesség vallási önszerveződésének fontos állomásaként értékelhető a szentbúcsúkon való önálló megjelenés igénye és ténye. A kialakulóban lévő, fejletlen tanyai közösségek tagjai, a XX. század utolsó harmada előtti időkben úgy zarándokoltak el a kegyhelyekre, hogy hozzácsapódtak valamelyik falusi, vagy mezővárosi közösség körömijéhez. Bizonyos idő után a tanyai közösségekben felmerült az igény, hogy önálló köröszttei vonuljon a kiválasztott kegyhely búcsújára, és ott megmutassák magukat a történelmi falvak népének, mint új, de jelentős mz'-tudattal rendelkező lokális vallási közösségek. Ehhez kellett egy kiváló énektudással és szervezőkészséggel rendelkező előénekes búcsúvezető, székelyesen
