Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Bereznai Zsuzsanna: Ongriets, Umgriets, Amgrias… Édes tészták, sütemények és egyéb édességek az alvöldi sváboknál (XX. század)
lesz. A XX. század első felében a lakodalmi vacsorán is volt forgácsfánk, s a temetés utáni ötödik vasárnapi ebéd alkalmával, melyet a halott emlékére adtak, is ezt kínálták. Mezőberényben a csöröge (Mdrwekigeltjr) a gyermekágyas asszonyok kötelező ajándéka.21 Kreuzkihltja (keresztes fánk) A mezőberényi sváb polgári családoknál népszerű ez a fánktészta, mely a környékbeli magyaroknál is igen elterjedt. 3 egész tojást elkevernek 3 púpozott evőkanál cukorral és 1 pohár tejföllel, 1 diónyi vajjal vagy margarinnal. Ezt jó habosra ki kell keverni, majd tenni kell bele 1 késhegynyi szódabikarbónát, és annyi lisztet kevernek bele, hogy ne legyen se kemény, se puha — fakanállal már ne lehessen kavarni, de jól formálható legyen. Henger alakúra kell gyúrni, majd kétujjnyira felszeletelni. A lisztezett deszkán kell sodorni, majd a két ellentétes végétől 2/3-ad részig bevágni és kifordítani - így kereszt alakú lesz, a közepén lyukkal. Amíg feltesszük az olajat, hogy felforrósodjon, addig egy kicsit megkel. Az olajban kisütjük és porcukorral megszórjuk. Kuglóf A kuglóf is igen kedvelt volt a XX. század folyamán, a polgári konyhákon gyakran sütötték. Számos formában ismeretes: a kelt tésztából vagy a sütőporral készült változatok között a kakaóporral ízesített márványkuglóf az egyik legnépszerűbb. Sokszor a pékhez vitték süttetni, mert a cserépsütőben való sütés nagy elővigyázatosságot igényel.22 Strúdli, Ridesch (rétes) A rétes egyes helyeken elsősorban ünnepi étel, máshol inkább köznapi. Sikeres elkészítése nagyon jó minőségű lisztet és nem kis kézügyességet igényel. Sós és édes változatai egyaránt kedveltek. Ma a bizonytalan lisztminőség miatt sokan már csak kész réteslapokat vásárolnak. Régen az ember elmehetett a malomhoz, és tudta, hogy milyen lisztet kap. Mezőberényben a legnagyobb ünnepek alkalmával sütötték a különféle ízesítésű réteseket (Ridesch). Rétestésztából készült, de zsír nélkül, és nem ünnepi étel volt a Panneridesch: túróval vagy almával töltött göngyöleg, melyet vaslábasban, csigavonalban helyezték el egy kevés zsírra, s fedő alatt megsütötték. Ha nem csigavonalban, hanem darabolva tették a lábasba, akkor Wasserstrudl (vizes rétes) volt a neve. Ezt közvetlenül a lábasból fogyasztották.23 A grine Strudl (zöld rétes) úgy készült, hogy a rétestésztát vékonyra kinyújtották, meleg zsírral meglocsolták, majd a zsíron megfuttatott, apróra vágott zöld petrezselymes kenyérmorzsával, vagy csak petrezselyemmel szórták be az egész réteslapot, azt összetekerték. Ezután a tésztát vaslábasba körkörösen betekerték, s a zsíron 21 BANNER József 1973. 368. 22 WINKLER Klára 1974. 15. (A 150 éves kuglóf) 23 BANNER József 1973. 369. 435
