Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kardalus János: Bögöz falu, mint jogi közösség
A bíró választását és annak tevékenységét a falutörvény írta elő. „A bírót esztendőnként a falu közönséges egyező akaratából válasszanak.” A bíró mellé hűtősöket állítottak, akik — ha jól viselték magukat — holtukig hivatalukban maradtak,10 11 Nem mindegyik székelyföldi faluban tartották be egyformán a falutörvény előírásait. Falvanként eltértek a bíróválasztás idejét, a hűtősök számát illetően. Más esetben egy faluban 3 bírót is választottak, akik közül a parancsnokság kijelölt (választott) egyet. A bírót választhatták 1, 2-3 évre is. Ezután lehetséges volt az újraválasztás. A megválasztott bírónak minden esetben a királybírónál esküt kellett tennie. A bíróválasztás sokfélesége, változatai azért léteznek, mert a XVIII. század végén a XIX. század elején a székelyföldi falvak lakói is változatos összetételűek voltak. A megválasztott bíró és hűtősök a falu előtt is esküt tettek. íme egy esküszöveg 1837-ből: „Az igaz, élő Isten engemet úgy segéljen ..., hogy ezen helységbeli bíróságot, melybe most állítattam, hívan, igazán és jó lelkiismerettel viselem. Mindenféle rendben lévőknek, szegényeknek, gazdagoknak, igaz és minden kedvezés nélkül való törvényt teszek és ítélek. A helység akárminemü jövedelmét megtakarítom, azoktól annak idejében a helységnek számot adok. A tilalmasokra gondot viselek ... Az adóvetéskor reá vigyázok, hogy kinek-kinek, ami adó alá való, felvetessék. A vármegye tisztjeinek parancsolatjokat serényen véghezvinni és vitetni igyekszem ... Senkit szerfelett is ok nélkül nem bírságolok...”.11 A falusbírónak nem volt könnyű a dolga. Egyfelől a faluközösség és az emberek bajait, gondjait kellett rendeznie, másik felől pedig a „vármegye tisztjeinek parancsolatjokat” kellett érvényesítenie a faluban. Ahogy rendeződtek a falu belső ügyei, úgy annak évszázadokon át kimunkált hagyományos rendjére csapott le az állam a bíróknak előírt kötelezettségekkel. A falusbíró az állam eszközévé vált. „Ezzel a törekvéssel járt együtt a valamikori önkormányzat képviselőjének, a bírónak eszközzé silányítása is. A derekasság, a harcosság, a helytállás példáit, azonban sok faluvezetővé nemesedő bíró sorsában fellelhetjük. Míg egyesek — eltűrve közösségük, a falu ítéletét, megvetését — a hatalmasok engedelmes kiszolgálóivá alacsonyodtak és a maguk hasznát keresték, mások — vállalva a botozást, a meghurcoltatást, a tömlöctetést is — tiszta emberként, bátran, okosan vívták harcukat idegen tisztekkel, dúlókkal, királybírókkal, földesurakkal. A paraszti zendülések idején, vagy 1848 forradalmi napjaiban sok falusbíró vált falusfeleit igazán és jól szolgáló ’elöljáróvá’.”12 A falusbíró személyisége, gyengeségei és erényei nem változtattak a jogi közösség szervezettségén, csupán a felvetődött gondok megoldásának módozatait segítették, vagy éppen lassították. A mindenkori jogi szervezettség (állam, megye, szék, falu) feltételeket biztosított az adott társadalomban (helyzetben) az egyének és a közösségek viszonyrendszerében. A faluközösségek létrejöttét, jogi szervezettségét, annak fejlődését a falusbíró létezése mellett a falutörvény biztosította. Az erre vonatkozó szakirodalom szerint a Székelyföldön az első falutörvény egy változatát 1581-ben írták Gyergyóújfaluban, párhuzamosan a zaláni végzéssel. 10IMREH István 1973.47. 11 LŐCSEI SPIELENBERG László 1837. 58-59. 12 IMREH István 1973.49. 345
