Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Egy tudomány forrásvidékén - Hála József: Hogyan gyűjtöttek elődeink? Anekdoták és történetek a magyar néprajztudomány klasszikusairól II.
asszonyok, férfiak állnak a kürtő elé. Érdekes valamennyi, de a tiszteletet adó tekintetükből csak az tud olvasni, a ki ismeri — és az sohasem a fővárosi ember. A fővárosi ember azt hiszi, hogy a nép nagyon büszke arra, ha előhívják, lefényképezik, vagy lerajzolják; de a bennszülött vendéglátók már gyakorlatból tudják, hogy ezáltal ők lesznek kötelezettjei a népnek. [■■■]” 47 Máskor egy francia író „csinált bolondot” a kalotaszegi lányokból, akik csak vonakodva hagyták magukat lefényképezni: „[...] De most nemcsak a festői szép öltözéköket mutatom be, hanem valami jellemzőt is elmondok ezekről a délczeg, csinos, mindig tiszta leányokról. Egy franczia író, Henry Detouche, tavaly eljött Magyarországot látni és Budapesten kijelentette, hogy csalódott: hiszen az csak egy kisebb Párisi Mire Emich Gusztáv azt mondta: Nézze hát meg Debreczent és Kalotaszeget: olyat nem lát Párisban. Es jött a franczia és mint sok más nem franczia, a legszorgosabb munka időben, mikor a népnek egyéb dolga is van, minthogy ünneplőbe öltözve mutogassa a deli termetét, a ragyogó tájviseletét. Hanem azért csak felvették a lányok gyöngyös pártájukat és ünneplő gunyájokban léptek az udvarra. Nagyon tetszett a francziának a ragyogó szép csoport; lelkesülten nézegette minden oldalról őket és dicsérte nagyon. Eközben eszébe jutott, hogy most már álljanak ki kecsesei a fényképezőgép előtt: karukat emeljék fejük fölé, mint a balerinák, karcsú derekukat hátra hajtva fél oldalt dőljenek: igy ni. Meg is mutatta.- Hát mit csinál ez a bolond idegen? - kérdezgették a lányok és belenevettek a kézbevalóba. A világért meg nem mondtam volna nekik, hogy tőlük kívánja ezt a bolondságot, csak annyit kérdeztem: - Hát ti nem tudnátok úgy tenni? - Nem vagyunk mi komédiások, hogy bolondot csináljunk magunkból! így hát ez a kérdés levétetett a napirendről; — azaz oda módosult, hogy hát játszanak »Kapusdit«; a kaputtartó leányok kecsessége igy érvényesülhet a franczia képén. A délczeg, pompás termetű Sári Kata, énekes Tamás Katával tartja a kaput, úgy mint igaziban szokták mikor énekelve bújnak át a kapun B.-Hunyad serdülő leányai. A szelíd szemű csinos kis Tamás Erzsi és a többi társai kissé megdöbbenve nézik a »kaput«, a francziának tetszik e kiállás és lelkesülten mondja: — Tánczolva veszem le őket mozgó fényképül, csak jöjjenek ki a kapu elé, mert ott sokkal előnyösebb a világítás.- Hogy az utczán tánczoljunk? Na azt már nem cselekszi közülük egy is! Elég ha hétköznap ünneplőbe öltözünk, s míg a többi izzad a mezőn, mi itt hiábavalóskodunk! Nem, nem megyünk az utczára akármit is ígér a franczia, nem vagyunk mi czigányok, sem medvetánczoltatók! 47 GYARMATHY Zsigáné 1896. 181. 556
