Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Székelyföldi képeslapok - Bónis Johanna: Marosvásárhely kézműves társadalma a XV–XVI. sz.-ban

évben készített kolozsvári összeírásban 19 ács, 16 asztalos és 6 kőműves szerepel, míg a segesváriban 11 ács és 12 kőműves.25 Az adatokból lehangoló városkép rajzolódik ki a XVIII. századi Marosvásárhelyről általában, de a polgárok építkezési igényeiről, szokásairól, az épitkezések mennyiségéről és minőségéről különösképpen. A már részletezett, asztalos iparra jellemző visszaesés szinte valamennyi mesterségben megfigyelhető. A bőr- és bőrfeldolgozó iparághoz tartozó mesterségek kivételével minden más iparágban visszaesett a kézművesek száma. Az 1657-ben összeírt 24 fegyverkovácshoz képest 1750-ben csupán 1, 15 kádár helyett 5, 19 kovács helyett 7, 6 nyerges helyett 1 és 39 szabó helyett 9 dolgozott a városban. A foglalkozás megjelölésénél 15 esetben találkozunk kettős bejegyzéssel. Leggyakoribb ez a bőrfeldolgozó iparban dolgozó kézművesek esetében, akik a kézművességgel párhuzamosan kereskedelemmel (valószínű bőrkereskedéssel) is foglalkoztak. Szinte valamennyi kézműves (244) földtulajdonos is volt: szántója, szőlője, állatai voltak, további 326 családfőnél hiányzik a foglalkozásra utaló bejegyzés, amiből az következik, hogy kizárólag mezőgazdasági tevékenységből tartotta el magát és családját. Közülük 237 családfő tagja ekkor a marosvásárhelyi szántó céhnek.26

Figyelemre méltó az is, hogy a polgári renden levő lakosok között csak 19 családfőnek volt a kézművességtől eltérő foglalkozása: a városban a legtöbben a szatócsok (11 fő) voltak, de megjelentek a kereskedők (4 fő), a gyógyszerészek (1 fő) és a pénzváltók/uzsorások (4 fő) is.

Jelentős adat az 1750. évi összeírásban a kézművesek besorolása tehetőségük alapján. E szerint a városban csupán 10 polgári renden lévő adófizető nyert jó („bono”) minősítést, 92 közepest („mediocris”), döntő többségük, mintegy 177 gyenge („inferioris”) minősítést. Michael Fülöp mészáros, Stephanus Kassai csizmadia, Michael Lakatos lakatos, Michael Balog csizmadia: íme néhány név a megállapodott, tisztes vagyonnal rendelkező marosvásárhelyi kézműves mesterek sorából. Említhetném még Stephanus Trombitás, vagy Georgius Görög mészárosok neveit, akik mesterségük mellett szenátori tisztséget is viseltek ebben az időben. De a XVIII. század Marosvásárhelyének kézműves társadalmára nem az ő státusuk a jellemző. A XVII. század végére gazdaságilag fokozatosan megerősödött „székely főváros” a XVIII. század közepére háttérbe szorul. Polgársága, melynek életvitelét még a XVII. században az igényesség jellemzi, — valószínű a Habsburg-birodalom- ba való integrálódási folyamat következtében —, fokozatosan elszegényedik, a kézművesek testületi élete hanyatlik. A XVIII. század elején jogállás és háztartásszám alapján rangsorolt erdély városok között Marosvásárhely, a maga 524 háztartásával, Brassó (2333 háztartásszám), Nagyszeben (1384), Kolozsvár (1095), Segesvár (773), Beszterce (735), Resinár (668) és Medgyes (600) mögött a 8. helyen sorakozik, megelőzve Tordát (507 háztartásszám) is, nem beszélve a maga 282 háztartásával a 19. helyen álló Abrudbányáról, vagy a városnak egyáltalán nem tekintett To- pánfalváról és Szelestyéről. Ehhez képest az 1750. évi összeírások alapján a sorrend így alakul: Marosvásárhely a maga visszafogottnak mondható népességnövekedése mellett 622 háztartással a 12. helyre került. Torda (874 háztartásszám), amely a század elején kevesebb népességgel Marosvásárhely mögött sorakozott, most meg25 SONKOLY Gábor 2001. 221. XX. melléklet.

26 BÓNIS Johanna 1997. 64.

482